Page 33 - A médiáról neked, 2. rész

31 A második teremben a falak tükrökkel voltak borítva. Az egyik mindenkit kövérnek és alacsonynak mutatott. A másikban hórihorgasnak és vékonynak tűntek a gyerekek. De volt ott hullámos tükör is, meg olyan is, amely mindenkiből kettőt csinált. Itt már lassabban haladt a csapat, mert bár féltek is, azért az jó móka volt, ahogy a tükrök átalakították a testüket. Miközben ott bóklásztak a teremben, Petra véletlenül rálépett egy üres kólásdobozra, amely hatalmas reccsenéssel összeroppant, majd ez a robaj végigfutott az elvarázsolt kastély összes termén, egyre erősebb lett, visszhangozni kezdett, végül hatalmas morgással, mintha álmából ébredő sárkány ásítana, megszólalt egy hang a gyerekek feje fölött: – Ki merrrrrészelte megzavarrrrrrni a nyugalmamaaaaaat?! – Na-na-nagyon sajnáljuk, kedves izé, kedves kastélyizé, hogy felébresztettünk. Nem akartunk zavarni. El is, el is, el is megyünk, jó?! – dadogta Petra, aki most aztán szívből sajnálta, hogy nem hallgatott a nagymamájára, aki pedig mindig mondta neki, hogy nézzen a lába elé. – Mi az, hogy elmentek???! Ha-ha-ha! – nevetett vészjóslóan a hang (pedig nem is mondott semmi vicceset). – Majd elmentek, ha elengedlek titeket! Válaszolnotok kell egy kérdésemre, csak akkor engedlek titeket tovább. Készen álltok? – hangzott ellentmondást nem tűrőn. – Miért? Van választásunk? – morogta Ági a mellette álló Barbinak, de hangosan csak ennyit mondott: – Mi a betonvárosi iskolából jöttünk, és ma van a születésnapunk. Nem félünk tőled! Kérdezz bármit, válaszolni fogunk rá!