Page 31 - A médiáról neked, 3. rész

29 Lány a tükörben Ha lány vagy, nagy az esélye, hogy fogyókúrázol, vagy épp arra készülsz. A nők fiatalon megtanulják figyelemmel kísérni a testüket: mindig vékonyabb, magasabb, csinosabb szépségideálhoz mérni önmagukat. Megtanulják azt is, hogy a testükre fordított kényszeres figyelmet normálisnak tartsák. Még ha kedves családtagok és barátok vesznek is körül, akik nem vizslatják a testsúlyodat, a stílusodat vagy az öltözékedet, a rengeteg magazincímlapot, a tweetelt szelfiket nem tudod elkerülni, ahogy azzal is nap mint nap találkozol, ahogy a celebeket és a közszereplőket a külsejük alapján minősítik. Bár ez a jelenség a férfiakat is érinti, tagadhatatlan, hogy a nőket sokkal szigorúbban ítéli meg a közvélemény. Az Egyesült Államokban a 2008-as elnökválasztás kapcsán elképesztően sok vitában firtatták, mennyire „dögös” Sarah Palin elnökjelölt, vagy hogy a nála sokkal idősebb Hillary Clinton vastag bokái mennyire előnytelenül mutatnak nadrágkosztümben. Michelle Obama izmos karja általános csodálatot vívott ki, s az sem véletlen, hogy first ladyként az egészséges táplálkozást választotta fő témájául. Megszoktuk, hogy a hollywoodi filmekben szupervékony fiatal nők szerepelnek – és elfeledkezünk arról a tényről, hogy ezek a testek legtöbbször csak sebészi beavatkozásokkal tarthatók ilyen formában. Az ötvenévesnél idősebb színésznők nehezen kapnak filmszerepet; átlagos testet csak vígjátékokban látunk, nem beszélve az átlagosnál is ducibbakról. Az elmúlt húsz évben az amerikai szórakoztatóipar hatására az emberek egyre elutasítóbbá váltak azokkal szemben, akik eltérnek ezektől az irreális női testideáloktól. Hogyan jutottunk el idáig, és hogyan nőjünk így fel nőként egészséges testképpel? A sovány, sportos test tulajdonképpen az 1960-as években kapott pozitív jelentést, abban az évtizedben, amely egyben a társadalmi változások, a szexuális forradalom, a faji egyenlőségi mozgalmak ideje. A korábbi, klasszikusan nőies szépségideál (gondoljunk csak Marilyn Monroe-ra, az utolsó teltkarcsú bálványra) azt sugallta, hogy a „gyenge” nőket óvni kell minden megerőltető fizikai aktivitástól (így voltaképpen a sporttól is), illetve el kell őket rejteni a nemkívánatos tekintetek elől. Ezt a szemléletet vetkőzték le a nők szinte egyik pillanatról a másikra. A korábbi évtizedek kerekded idomain remekül érvényesülő öltözék átadta helyét a rövidnadrágnak, a miniszoknyának és a bikininek, amelyek a test sokkal kisebb részét rejtették el. Nem véletlen, hogy 1959- ben született meg Barbie, aki az amerikai lányszobák elengedhetetlen tartozékaként még napjainkban is hihetetlen mennyiségű irreális elvárást kelt a testalkattal szemben. A hatvanas években alakult ki a fogyókúra- és fitneszipar is, amely tovább csökkentette az elfogadható testzsírszázalékot, és egyre feszesebb testet várt el a hollywoodi sztároktól, akik egyre lengébb öltözékben tűntek fel a mozivásznon, a képernyőn, a díjátadó ünnepségeken és a közösségi oldalakon. Hogy a szépségideál mennyire abszurd is lehet, arra kiváló példa az amerikai Cindy Jackson, aki hússzor műttette magát, csak hogy úgy nézzen ki, mint egy Barbie baba. Tina Fey színésznő és komikus, akinek testalkata finoman szólva elmarad a tökéletestől, Bossypants című könyvében így ír erről: „Ma egy nő csak akkor számíthat szépnek, ha a szeme nefelejcskék, ajka latinosan telt, orra klasszikusan pisze, bőre kaliforniai barnaságú és ázsiai simaságú, popsija jamaikai táncosé, combja, mint egy svéd modellé, lábfeje pedig apró, mint egy japán gésáé. A nő hasa legyen szálkás, mint egy fitneszedzőé, a csípője pedig mint egy kilencéves kölyöké; karja olyan legyen, mint Michelle Obamáé, a cicije pedig legyen feszes, mint egy Barbie babáé.” Ez a fajta ideál nyilván nevetséges, és mégis minden nőt bizonytalanságra ítél. Szerencsére Tina Fey és sokan mások egy másfajta mozgalom tagjai, amely megpróbál ellenállni a soványságdivat nyomásának. Persze fontos a testmozgás és az egészséges táplálkozás, de önbizalmad akkor lesz, ha megtalálod az egyensúlyt a társadalmi elvárások és a saját szükségleteid között. Ha te is minden szembejövő tükörben megnézed magad, és emészt az önvád, mert elmajszoltad azt a bizonyos sütit vacsora után, ha te is folyton versenyzel a többiekkel abban, hogy kinek laposabb a hasa, emlékeztesd magad, hogy ezekben az érzésekben minden lány osztozik veled.