Page 34 - A médiaáról neked, 1. rész

32 Pimpi és Marci 3. fejezet C;BO8;D (?CF? Hò@ĪDZ >E=O >?ò87 Ĭ 7 B;=;HĬI;88 FB7AòJ7IH7;I?A Úgy kezdődött, hogy Pimpi egy laza mozdulattal át akart lépni az íróasztalról az ágyra, de egyenesen a szőnyegre bucskázott. Szerencsére a szőnyeg elég puha volt, így Pimpi rögtön fel is pattant, de akkora lendülettel, hogy újra hasraesett. Feltápászkodott, de a szeme sem rezdült, sőt igyekezett Marci előtt úgy tenni, mintha csak az ő szórakoztatására produkálná magát. De az az igazság, hogy amilyen tökéletesnek nézett ki a plakáton, olyan esetlennek bizonyult a valóságban. Pimpi teljesen összezavarodott. Nem értette, mi történik. Amikor ő olyan ügyes! És olyan szép! És mindene hibátlan! Mindenesetre igyekezett továbbra is úgy tenni, mintha mi sem történt volna. – Pimpi, Pimpi, a térded! Vérzik! – kiáltott Marci, és közben az járt a fejében, hogy mégsem kellett volna piros festéket használnia, amivel Pimpi nadrágjára a jókora zsebet festette. Mert akkor most nem tudna vérezni Pimpi lába. Pimpi gyorsan beletörölte a szőnyegbe a térdét, majd kinézett az ablakon. – Úgy látom, ma igen különös formájúak a bárányfelhők… De Marcit nem lehetett félrevezetni. – Pimpi, épp most estél két hatalmasat egymás után. Ne mondd már, hogy a bárányfelhőkről kellene társalognunk! Gyere, fertőtlenítsük le a lábad, és találjuk ki, hogy most mi legyen. Azt hiszem, az a gond, hogy téged laposra terveztek. Kétdimenziós vagy, nálunk meg minden legalább háromdimenziós – azzal lekuporodott Pimpihez, óvatosan a hátára fektette, megsimogatta az arcát, majd kezelésbe vette a sebet.