Page 17 - A médiáról neked, 3. rész

15 Míg Lajos bácsi távol volt, a fiatalok megszervezték az ellenállást. Hirtelen Emma lett a leghangosabb, aki eddig még a szövegét sem volt hajlandó rendesen elmondani. − Már szálkásra izzadtam magam ebben a vacakban! − Akkor cseréljünk, és legyél te a pormacska! − ötletelt Bálint. − Kell Lili néni döglött rókája? − Ne csináljak áramszünetet? − javasolta Barni. − Vagy mondhatom Lajos bácsinak, hogy haza kell mennem, mert anyának begyulladt a füle. − Na, azt ne! − nyögött fel Emma. − Apának ne mondj ilyet, még képes, és feltalálja a vasalóból az elektromágneses fülmelegítőt! − Nézzétek, mit találtam! − emelte a magasba Lajos bácsi a karácsonyfaégőket. − Na, én most szálltam ki! − jelentette ki Emma, és elkezdte kicsomagolni magát a fóliából. − Emmácska, ezt muszáj megcsinálnunk. Reklám nélkül ma már semmit sem lehet eladni! És ha csak tíz megrendelés érkezik, már elmehetünk nyaralni a Tisza-tóhoz… − De apu… − Semmi apu! Gyere kislányom, ha végre hajlandó leszel elmondani a szövegedet, hamar végzünk. Barnabás, fényt! Figyelem, csapó öt, forog a film! − Apu! − kukkantott ki Bálint a rókabunda mögül. − Ez egy digitális kamera, ebben már nincs film… − Pormacska nem beszél! − adta ki a rendezői instrukciót Lajos bácsi. − Akkor, ha ez mindenkinek megfelel… Felvétel! Emma savanyú ábrázattal felemelte a porszívó csövét, vetett egy gyilkos pillantást vihogó öccsére, majd fojtott hangon mondani kezdte a szövegét. − Ózonos porszippantó, a jövőtől a jelennek… Apa, ez ultragáz, miért nem adunk neki legalább valami normális nevet? − Igen! − kontrázott lelkesen Bálint. − Lehetne valami betű–szám kombináció, mint az R2-D2. Az sokkal menőbb lenne. Mindenki azt hinné, hogy ez már az ezredik fejlesztett változat. − Na jó, a nevet megváltoztatom, de a koncepcióból nem engedek. Ez egy gép a jövőből, amely változást hoz a jelen háztartásaiba. A reklám képi világa felidézi a ’70-es évek sci-fi sorozatait, és… − Bocsánat, Lajos bácsi − szólt közbe Barni −, de a többségnek szerintem ez nem idéz fel semmit, ráadásul az egész egy kicsit… home-made. − És ez olyan nagy baj? − kérdezte kicsit sértődötten Lajos bácsi. − Nem feltétlenül − mondta Bálint −, de ha el akarod adni ezt az izét, akkor olyan videót kell felrakni a YouTube-ra, amit sokan megnéznek, és megosztanak a Facebookon meg a Twitteren… − És esetleg mi is posztolhatnánk róla, hogy hallottuk, hogy nemsokára kapható lesz egy új takarítógép az országban, meg hogy az első tíz vásárló kedvezménnyel rendelheti meg! − szállt be az ötletelésbe Emma. − Ez így nem hangzik rosszul, de akkor miről szóljon a reklám? És kinek? − Hát… − gondolkozott el Barni −, szólhatna magáról erről a helyzetről. Hogy itt van egy feltaláló, aki megkönnyítené a házimunkát. Lehetne felvételeket csinálni arról, hogy hogy néz ki a gép, hogyan készült, hogyan működik… És elmondhatná benne, hogy több pénzre van szükség, hogy elindulhasson a gyártás, és ehhez a segítségüket kéri. − Crowdfunding? − morfondírozott Bálint. − Barnabás, te zseni vagy! Felrakhatjuk Kickstarterre! Megcsináljuk a költségvetést? − Naná! – Oké, mi meg addig apával átírjuk a forgatókönyvet. Komoly legyen, vagy ultraciki? Szerintetek mit osztanak meg többen? – kacsintott rájuk Emma, és elkezdte magáról lehámozni az ezüst ufójelmezt.