Page 204 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

202 Médiaesemény-esettanulmányok „A mediatizált látvány- és élménypolitika egyik állandó műsorszáma a megszégyenítő büntető- rítus (döntően a vád, a gyanúpör, a leleplezés, a pellengérre állítás médiaműfajaiban). (…) Más kérdés, hogy a politikai közösség e rítusnak jobbára nézője csupán, beavatópapjai, celebrálói maguk a politikusok, kivitelezői pedig a médiaszakemberek. A politikai ellenfél megszégyení- tése legtöbbször olyan erkölcsileg gyalázatos tartalmú »talált tárgyak« kompromittáló célzatú nyilvánosságra hozatalával valósul meg, melyek »pőre valójában« mu tatják meg az illető poli- tikus (a mögötte álló pártvezetés, párt, kormányzati apparátus stb.) igazi erkölcsi arculatát (…) Ebből következőleg a büntetőítéletet is a média hozza meg és hajtja is végre azonnal a megszé- gyenítő közzététellel, vagyis a leleplezéssel. Az ítélet kihirdetése és végrehajtása egyetlen aktus. (…) [A]z elektronikus médiumok rendkívül intenzív, közvetlen, tömeges és elsődlegesen nem értelmi, nem morális, hanem érzéki – esztétikai – hatása következtében nagyon is könnyen vál- hat politikai eszközzé, és a »leleplezett bűn«, a »nyilvánvaló« igazság népszerű – mert közvet- len és azonnali – kimondásával és láthatóvá válásával, az azonnali erkölcsi »ítélethozatallal« nagyon is befolyásolhatja a jogszolgáltatást, a politikai küzdelem kimenetelére pedig eseten- ként sorsdöntő hatással lehet, függet lenül attól, hogy a leleplezés tárgyát képező törvényszegés, gyalázat puszta rágalom-e, megrendezett vagy beállított jelenetek peregnek a képernyőn, meg- vásárolt tanúságtevőkkel, hamisított bűnjelekkel, netán tendenciózusan tálalt féligazságokkal vagy hazugsággal le öntött igazságmorzsákat látunk, vagy pedig valódi tárgyi bizonyítékokat, hiteles felvételeket és dokumentumokat, ami persze közzétételük egyszerre politikai és üzleti célján mit sem változtat. (…) A kölcsönös megszégyenítések láncreakciója persze gyakran szap- panopera vagy televíziós vetélkedés és párbaj jellegét ölti, amelyben a nézői fgyelem már fő- képp arra irányul, ki marad életben, kinek milyen kompromittáló kártya van még a kezében, ki osztogat/tüzel gyorsabban, kit visznek le hamarosan lepedőbe takarva a színről, ki állja jobban a sarat, ki ügyesebb, leleményesebb, avagy fondorlatosabb, galádabb, erőszakosabb a másiknál.” 32 A kormánypárti sajtótájékoztatón kompromittáló célzattal nyilvánosságra hozott kijelentés Sipos Pálról mint a Bajnai-párt alapítójáról egy ilyesfajta erkölcsileg gyalázatos tartalmú „talált tárgy”, tendenciózusan tálalt féligazság, amelyet a poli- tikai auktor felajánl a tömegmédiának, rábízva az ítéletvégrehajtás (megszégyení- tés) módját és eszköztárát Az, hogy néhány héttel később a szóvivő a Sipos-üggyel indokolta törvény- módosítási javaslatát egy újabb sajtótájékoztatón, amely a fatalkorúakat érintő szexuális bűncselekmények elévülésre vonatkozó szabályok módosítását célozta, már egy másik történet. A nyilvánosságban „Lex Siposként” emlegetett jogszabály módosítását – amely a társadalom, a politikai elit és a jogászszakma ritka egyetér- tésével találkozott – teljes összhangban szavazták meg a képviselők. 4.1.10. Leleplezésrítusok A Sipos-ügy és a Szepesi-ügy jól példázza, hogyan értelmezi a média kulturális elmélete a negatív-kiközösítő rítusok mintájához hasonlóan működő „leleplezé- seket”. Szilágyi Ákos érzékletesen beszél tanulmányában a megszégyenítés és a 32 sziláGyi Ákos: Szégyen és gyalázat 2000, 2007/10