Page 227 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

lásZló MiKlós – danó györgyi: Akik példaképek és akik nem 225 Az eredmények szerint, míg két-három évtizede a fatalok elsősorban tanárok, ban- károk vagy orvosok szerettek volna lenni, a mai gyerekek arról álmodnak, hogy hírességé váljanak a sport, a zene vagy a színművészet révén. A szülők fatalkori vágyai közül több már egyáltalán nem szerepel a mai gyerekek elképzelései között Míg régebben 15% szeretett volna tanár lenni, manapság 4%. A szülők 9%-a remél- te gyermekként, hogy majd bankár lesz belőle, a mai fatalok ambícióit mutató TOP10-es listán viszont már nem található meg ez a szakma. Arányait tekintve ma is hasonló mértékben vonzódnak az orvosi szakmához a fatalok, mint kb. huszon- öt éve, de míg régen ez a harmadik leggyakoribb említés volt (7%), 2009-re már csak a hetedik (6%). Sportkarrierről régebben is álmodtak a gyermekek, de míg anno 5%-uk, újabban már 12%-uk. Érdekesség a gyermekek vágya arra, hogy űrhajóssá legyenek, a mai gyermekek 9%-a szeretne ilyen karriert, szüleik közül 4% tervez- gette ezt kicsiként. A hétköznapi szakmák közül egyedül az ügyvédi szakma presz- tízse nőtt, régebben a gyerekek 6%-át, újabban 9%-át vonzza a jogi pálya. 8. Akik nem példaképek A bemutatott kutatások eredményei arra utalnak, hogy bár sok minden változik a fatalok értékrendjét illetően, egyes tényezők állandóak maradnak. Míg a hősöknek – legyenek régebbiek vagy újabbak – mindig helyük lesz a példaképek között (csu- pán az változik, hogy kik személyesítik meg a hősöket), az olyan klasszikus példa- képek, mint a tudósok, művészek, államférfak éppen csak megjelennek az említé- sek között. Tari Annamária a Z generációról írt könyvében szemléletesen festi le ezt a folyamatot: „(…) ma sokkal könnyebben megmondjuk, ki szerepel leginkább a bulvármédiában, mint tudnánk egy-egy fontos tudós nevét, esetleg remek mai íróét. A habkönnyű információk tengerén úszkálva ezek a súlyosabb nevek eltűnnek, egyáltalán nincsenek jelen a köztudatban. Az emberekben feltámasztották az igényt arra, hogy inkább a gondolkodást nem igénylő, meseszerű elemeket tartalmazó in- formációk felé forduljanak.” A példaképválasztások hosszabb időszakot átölelő vizsgálatait bemutató fejezet- ben a történelmi és irodalmi személyek népszerűségének csökkenését tükröző ada- tokkal szembesültünk. Napjaink kutatásaiban ennyire jelentős mértékű változásokat ugyan nem észleltünk, de néhány momentum elgondolkodtató. Ilyen jelenség az, hogy a mai fatalok egyre kevésbé tartják követendőnek tanáraikat, a világ vezetőit vagy a politikusokat, ugyanakkor a kortársak szerepe megnőtt. E változások mögött meghúzódó jelenségekkel kapcsolatban Kósa Éva egy gondolatát idézzük: „[A fel- nőttek] tekintélyének – mint a tisztelet és respektus forrásának – általános erodáló- dása az elmúlt fél évszázadot tekintve szembeötlő. Ez a folyamat kiterjed a felnőtt világ további szféráira, az autoritás hajdani megtestesítőire: tanárokra, vezetőkre, politikusokra. E tekintetben a nyilvánosság – azaz a média mint a nyilvánosság eszköze – a jelenség sokszor megnevezett eredője. A média mindent mutat, és a kép alapján, melyben a személyes problémáikat megoldani képtelen szülők, a korrupt