Page 232 - Kósa Éva – Médiaszocializáció
P. 232
230 Médiaszocializáció számomra értelmezni a külvilág eseményeit), és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást. Ezek az identitás-összetevők többségében explicitek, az egyén be tud számolni arról, hogy milyen tapasztalatok és jövőbeni célok irányítják a sze- mélyes elköteleződéseit. 3. Társas identitás: idetartoznak a különböző csoporttagságokkal kapcsolatos gon- dolatok, érzelmek, és az azokkal való azonosulás. Minden életszakaszban fontos része a saját magunkkal kapcsolatos ismereteknek, hogy mely csoportokhoz tar- tozunk (pl. milyen szakmai csoportok tagja vagyunk), azok milyen szabályokat és normákat írnak elő számunkra, és hogy mindezekkel tudunk-e azonosulni. Serdülőkorban kiemelt fontosságú a baráti relációkon alapuló kortárscsoportokhoz tartozás, amely segítséget nyújthat az egyén számára a külvilág eseményeihez való viszony kialakításában. Az ún. referenciacsoportok saját normáikkal meg- 9 határozzák, hogy adott kérdést, eseményt miként kell értelmezni, adott jelenség- hez miként kell viszonyulni. A serdülőkori szubkultúrák különösen jó példát je- lentenek erre, amelyek még akár azt is defniálhatják az egyén számára, hogy miként kell öltözködni, ki számít sikeresnek vagy sikertelennek, ki a követésre méltó stb A serdülőkor tehát olyan fejlődési sajátosságokkal és kihívásokkal jár együtt (pl. a felnőtt világ kérdéseinek adekvátabb ismerete, a pályaválasztás kényszere, a másik nemmel való mélyebb kapcsolatok kialakítása stb.), amelyek elvárásként jelennek meg a kamasz előtt, és ezen elvárásra reagálva választ keres a kérdésekre, reagál a fel me rülő problémákra, és ennek eredményeképpen identitása megszilárdul. Ne- gatív kimenetelként előfordulhat, hogy ezek a kihívások túlzott teherként nehezed- nek a serdülőre, aki meghátrál a feladatok elől, és személyiségének integritása nem alakul ki. Ilyen lehet például az, ha a kamasz nem foglalkozik a pályaválasztással, az azzal kapcsolatos döntéseket halogatja, vagy éppen másra hagyja („majd a szü- leim választanak helyettem”), így nem ad magának lehetőséget a valódi elkötelező- désen alapuló választások megélésére. 10 Identitásunknak a fentieket alapul véve ötféle funkcióját különböztethetjük meg: 11 1. olyan struktúrát biztosít, melynek segítségével megérthetjük saját magunkat és működésmódunkat; 2. a személyes értékeken és célokon keresztül életünk irányvonalát jelöli ki; 9 Robert K. Merton – Alice S. Kitt: Contributions to the theory of reference group behavior. Glencoe, Illinois, Free Press, 1950. 10 Seth J. SchWartZ: The Evolution of Eriksonian and Neo-Eriksonian Identity Theory and Research: A Review and Integration. Identity: An International Journal of Theory and Research 1 (1) (2001) 7–58. 11 Gerald R. adaMs: The Objective Measure of Ego Identity Status: A Reference Manual. Canada, University of Guelp, 1998.
   227   228   229   230   231   232   233   234   235   236   237