Page 231 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Berta judit: Identitásfejlődés serdülőkorban 229 Erikson, aki az identitásfejlődéssel kapcsolatos elképzelések máig legnagyobb alakjának tekinthető, a következőket írja minderről: „az ego identitása (…): tudatá- ban lenni az önazonosságnak és a folytonosságnak.” Ugyanő fontosnak tartja ki- 6 emelni, hogy a serdülőket (és a felnőtteket) az különbözteti meg a kisebb gyerme- kektől, hogy az énjükkel kapcsolatos elképzelésekben olyan elemek is jelen vannak, amelye ket ők maguk választottak. Ezzel szemben a gyermekek saját magukkal kapcsolatos fogalmai jórészt a felnőttektől (családtagjaiktól, tanáraiktól) és a kor- társaik vis sza jelzéseiből származnak. Egy társadalom új tagjai eleve adott normatív rendszerbe születnek, amelyet a szo cializáció folyamán ismernek meg. A fatalok a már meglévő érték- és norma- struk túra, illetve azonosulási keretek megismerése után saját maguk döntenek arról, hogy azokat elfogadják, annak megfelelően működnek és identitásuk részévé teszik azokat (és egyszer majd ők is továbbadják), vagy tagadják, és újakat hoznak létre helyettük. A serdülő így mintegy feladatként szembesül az előző generáció műkö- désmódjának mérlegelésével, és identitásának fontos elemét képezi az ezekkel kap- csolatos választása és koherens viselkedése. 7 Identitásunknak számos összetevője van, ezek három különböző, de bizonyos érte- lemben egymást átfedő kategóriába sorolhatóak: 8 1. Én-identitás: az énünkkel összefüggésbe hozható ismereteket jelenti, amelyeket születésünktől kezdve a saját tapasztalatok és a másoktól kapott refexiók alakí- tanak. Idetartoznak a saját testünkkel, képességeinkkel, lehetőségeinkkel kapcso- latos benyomások, illetve olyan események, viszonyulások, konfiktusok, amelye- ket főként az elsődleges szocializációs közegben, a családban tapasztaltunk meg, és amelyek erőteljes hatással vannak személyiségünk formálódására. Identitásuk- nak ez a része túlnyomórészt implicit módon működik, azaz az egyén által nem vagy csak nehezen verbalizálható. 2. Személyes identitás: azon értékek, hiedelmek, célok, elköteleződések, amelyek irá nyít ják a viselkedésünket, és optimális esetben egymással harmóniában állnak. Ide tartoznak például a társas kapcsolatokat irányító elköteleződések (mi alapján vá lasz tom ki a barátaimat, mi vonzó számomra a másik nemben, mit várok el egy kortárscsoporttól), a pályaválasztással kapcsolatos preferenciák (van-e stabil el képzelésem arról, hogy milyen terület a megfelelő számomra, milyen hivatást képzelek el magamnak felnőttként, hogyan viszonyulok a munka világához), a val- lási vagy más ideológiai elköteleződések (fontos-e számomra a hit, mely egyház tanításait érzem hozzám legközelebb állónak, milyen egyéb eszmerendszer segít 6 EriKson i. m. (1. lj.) 50. 7 várinÉ sZilágyi Ibolya: Az ember, a világ és az értékek világa. Budapest, Gondolat, 1987. 8 rÉvÉsZ György: Személyiség, társadalom, kultúra – a pszichoszociális fejlődés eriksoni koncepció- ja. In: gyöngyösinÉ Kiss Enikő – oláh Attila (szerk.): Vázlatok a személyiségről. A személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest, Új Mandátum, 2007. 224–243.