Page 234 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

232 Médiaszocializáció dens módon formálják az iskolai tapasztalatok, sikerek és kudarcok, a kedvelt és kevésbé kedvelt pedagógusok. A kortársakkal való kapcsolat hatással van a cso- portban való működésmóddal összefüggő elvárásokra, az érvényesülés le het séges módjainak megítélésére, a szorosabb kapcsolatok kiépítésének lehetőségeire. Az iskola szervezeti kultúrája pedig részben explicit módon megfogalmazható, de inkább a viselkedést rejtett módon meghatározó formában fejti ki hatását. A ser- dülő identitását több területen is formálja az iskolájára jellemző ún. rejtett tanterv, 14 amely az oktatással összefonódva olyan társas jelenségek szabályszerűségeivel kapcsolatos, mint az együttműködés, a versengés, a konfiktushelyzetek kezelé- sének lehetőségei, az autoritáshoz való viszony. Így például az iskolában szerzett tapasztalatokra épülő attitűd befolyással lesz a későbbi munkahelyválasztással kapcsolatos preferenciákra: az egyén megtapasztalja egy szervezeti hierarchia működésének mikéntjét, az érvényesülés, az előrejutás technikáit, mindennek működését több éven keresztül látja, így nagy valószínűséggel lesznek olyan ele- mei, amelyek beépülnek saját szakmai identitásába. – Mindezek mellett egyre nagyobb szocializációs szerep jut a médiának, a serdülők számára igen jelentős információforrásként jelenik meg szinte minden olyan te- rülettel kapcsolatban, ami az identitást érinti. A mai komplex, nyugati típusú társadalmakban egyre nehezebb dolga van a fataloknak, amikor az előző gene- ráció értékeit mérlegelik. Előfordulhat az is, hogy a folyamatosan változó létkér- dések és konfiktushelyzetek megoldásához nem adnak segítséget az idősebb generáció által vallott normák és értékek, illetve a felnőttek sokszor nem is látják át, hogy a gyerekeknek mihez kell alkalmazkodniuk. A család és az iskola ennek megfelelően már nem biztos, hogy olyan tudásanyagot képes nyújtani, ami a fa- tal számára a felnőttkori funkcionáláshoz szükséges, sok esetben a gyerekek töb- bet hasznosítanak más forrásokból – elsősorban a médiumokból – a társadalmi integráció eléréséhez. A „posztmodern” gyermek már nem támaszkodik úgy 15 a szüleire vagy a tanáraira, mint a korábbi generációk. Ez legfőképpen annak kö szön hető, hogy a gyerekek bizonyos területeken többet tudnak, mint a felnőttek, akik ilyen értelemben „esendővé” válnak a szemükben, tudásuk leértékelődik. 16 A médiumok versengő tényezőként foghatók fel a szocializációs hatások skálájá- ban, és bizonyos körülmények esetén akár felül is kerekedhetnek a hagyományos ágensek befolyásán. Képesek arra, hogy megváltoztassák az emberek fejében meglévő reprezentációkat, és – ami a fatalok esetében még fontosabb – befolyá- solják a még nem stabil elképzeléseket. Léteznek olyan témák, amelyekkel a fa- talok a médiumokban találkoznak először, sőt elképzelhető, hogy az jelenti az 14 sZaBó László Tamás: A „rejtett tanterv”. Budapest, Magvető, 1988. 15 Kósa Éva: Gyerekek, serdülők és a média. In: vajda Zsuzsanna – Kósa Éva (szerk.): Neveléslélektan. Budapest, Osiris, 2005. 363–430. 16 Shirley R. steinBerg – Joe L. Kincheloe (eds.): Kinderculture – The Corporate Construction of Childhood. Colorado, Westview Press, 1997. 1–31.