Page 239 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Berta judit: Identitásfejlődés serdülőkorban 237 telezték, hogy a fogyasztó passzívan befogadja a médiumok által közvetített tartalmakat, és ennek megfelelően az üzenet jellegzetességeire koncentráltak. 37 Ezzel szemben ma a média és a fogyasztó kapcsolatában az aktivitás kerül hang- súlyozásra, a befogadók egyéni médiahasználatát és az üzenetek értelmezésének szabadságát emelik ki. A posztmodern elméletekben a felhasználó maga konstruálja meg a média üzenetének jelentését, nem passzívan befogadja annak tartalmát. Leg- jobban Hartley fâneur (városi kószáló) kifejezése írja le a modern médiahasználót, 38 aki a digitális médiumok fogyasztójaként saját preferenciái szerint válogat a tartal- makból (mint egy turista egy idegen városban), mindamellett ő is kiveszi a részét a tartalmak előállításából. Blogol, lájkol, megoszt, kommenteket ír, mindezeket a sa- ját egyéni döntéseinek eredményeként, és nem feltétlenül a médiaalkotók eredeti szándékainak megfelelően. Ennek következtében a befogadó kifejezést is felváltotta a médiahasználó vagy felhasználó (user) kifejezés, ami tükrözi az egyéni aktivitást. 39 Az internet mindemellett személyes médiummá vált: használjuk a munkavégzés során, illetve információszerzésre és szórakozásra is, de a felhasználók preferenciái egyre inkább a személyesség felé viszik az online aktivitásokat. A közösségi olda- lak révén a magánélet és az egyéni vélemény korábban sosem tapasztalt mértékben vált tartalommá. A személyes vonatkozások közlését serkenti az is, hogy az internet az első médium, amely képes volt megváltoztatni az évszázadok óta jellemző tö- megkommunikációs folyamatot: a könyvnyomtatás, a rádió, a nyomtatott sajtó, a te- levízió a „one to many” (azaz kevés a sokhoz) modell alapján működött, azaz a mé- 40 dia készítői által meghatározott tartalmak jutottak el a tömegekhez, amelyeknek szinte semmilyen visszacsatolási lehetőségük nem volt. Az internet az első „many to many” (sokan szólnak sokakhoz) médium, ahol bárki elmondhatja a véleményét, 41 bárki magánélete bemutatásra kerülhet, és mindezeket mások is véleményezhetik. Mindennek hosszabb távú hozadéka az autoritás megváltozása: mivel mindenkinek lehetősége van adott témáról kifejtenie az álláspontját, ezért a tudás klasszikus bir- toklói (tudósok, pedagógusok) már szinte ugyanolyan, és nem nagyobb befolyással bírnak az egyes kérdésekről való diskurzusra, mint a laikusok. Így a demokratizált kommunikációs viszonylatok az autoritás relativizálódását hozzák magukkal: a köz- lés mindenki részéről szabad utat kap, a tudás nem a klasszikus hierarchiában ér- telmezhető, sőt, adott tartalom relevanciáját az döntheti el, hogy hányan osztják meg (és így hányan jutnak hozzá), illetve hogy mennyien kedvelik. Az online elérhető információkat ma már hajlamosak vagyunk a lájkok számával együtt megítélni: minél többen fejezik ki tetszésüket, annál relevánsabbnak érezzük az adott tartal- 37 McQuail i. m. (18. lj.). 38 John Hartley: A Short History of Cultural Studies. London, SAGE, 2003. 39 Myat i. m. (36. lj.). 40 szűts Zoltán: Torlódott galaxisok. A nyomtatott szöveg és a világháló korának párhuzamai. Egyenlítő 7–8, 2011. 60–66. 41 szűts i. m. (40. lj.).