Page 236 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

234 Médiaszocializáció nak, „interpretatív közösségeknek” nevezzük. Az ilyen közösségekben a beszélge- 20 tések alapját gyakran ezek a médiatartalmak adják, amelyek önmagukon túlmutatva a csoporttagokról és a külvilágról is értelmezési keretet adnak az egyén számára. A digitális médiumok elterjedése előtt a szakemberek főként a televíziós tartalmak identitásformáló hatását emelték ki, hiszen a vonatkozó kutatási eredmények szerint bizonyos körülmények fennállása esetén a gyerekek élmény- és ismeretszerzésének egyik meghatározó tényezőjévé válhatott a televízió azáltal, hogy jelentős hatást 21 gyakorolt az egyén megismerésére, viselkedésére, attitűdjeire, érzelmeire, sztereo- típiáira. 22 E területek közül két olyan témát emelünk ki, amelyek szorosan kapcsolódnak az identitásfejlődéshez. 3.1. Média és szerepmodellek 23 Identitásunk egyik forrását a számunkra jelentős személyekkel való azonosulás je- lenti. Az egyén megfgyeli a szűkebb vagy tágabb környezetében jelen lévő szigni- fkáns egyéneket (pl. a szüleit), viselkedésüket utánozza, illetve előfordulhat a másik személlyel történő ún. identifkáció is. Utóbbi esetben a személy teljes mértékben azonosul az átvett elemekkel, így az adott konstruktumokat (érzéseket, attitűdöket, viselkedésmódokat) sajátjaként azonosítja. Mindez komoly segítséget jelent egyrészt 24 a hétköznapi helyzetek megoldásában (mit tenne a modell?), másrészt pedig identi- tásunk stabil összetevői származnak ezektől a számunkra jelentős személyektől (pl. valamely ideológiához fűződő viszonyunkat meghatározza, hogy mit gondoltak róla szüleink). A korábban kifejtetteknek megfelelően a család felnőtt tagjai vagy a pedagógusok egyre kevésbé jelentenek orientációs pontot a gyerekek számára. A bonyolult szo- ciális viszonyok között nehezen tájékozódó fatalok modellek keresésére irányuló igényét egyre inkább a média szereplői elégítik ki, és a médiumok közül a televízió különösen alkalmas arra, hogy olyan személyiségeket mutasson be, akik a fatalok számára követendő példának bizonyulhatnak. 20 Karl Erik rosengren: Kommunikáció. Budapest, Typotex, 2008. 192. 21 Jennings Bryant – Susan thoMpson: Fundamentals of Media Effects. New York, McGraw-Hill, 2002.; Barrie gunter – Jane Mcalleer: Children and Television. London – New York, Routledge, 2002. 22 L. pl. Jennings Bryant – Mary Beth oliver: Media Effects. Advances in Theory and Research New York, Routledge, 1994. 23 Erről a témakörről bővebben is olvashatnak László Miklós és Danó Györgyi fejezetében. 24 Herbert C. KelMan: A szociális befolyásolás három folyamata. In: hunyady György (szerk.): Szociálpszichológia. Budapest, Gondolat, 1973. 47–60.