Page 238 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

236 Médiaszocializáció juk csoporthoz tartozásunkat, anyagi helyzetünket, bizonyos esetekben a világ mű- ködésével kapcsolatos kérdésekhez (pl. ideológiákhoz) való viszonyunkat is. Ennek értelmében az egyén többféle módon hozhatja létre saját identitását, és ebben segítik őt az anyagi objektumok. A tárgyak az elmúlt évtizedekben egyre gazdagabb 32 szimbolikus jelentéssel ruházódtak fel, segítve az egyén társas viszonylatokban való boldogulását. 33 Mindez azonban nem csupán a médiumok révén jelenik meg a személyiség ala- kulásában. Identitásunk fejlődésének egyik fontos összetevője, hogy énhatárainkat kiterjesztjük a sajátunkként defniált tárgyakra, amelyek így már nem elkülönülten hordoznak jelentést, hanem a „kiterjesztett én” részeivé válnak. Az általunk bir- 34 tokolt tárgyak az identitás társadalmilag elfogadott szimbólumaiként funkcionálnak. Az elfogadás itt azt jelenti, hogy a szocializáció során megtanuljuk, milyen anyagi javak milyen szociális kategóriát jelölnek, aminek révén mindenki tisztába kerül azzal, hogy adott dolog birtoklása milyen érték vagy ideológia vallását jelenti. A tu- lajdon mentén történő megítélés alapját azonban már nem a közvetlen interakciók, hanem az internalizált kulturális jelentések adják, melynek egyik fő közvetítője a mé- dia A médiatartalmak (főként a reklámok) így válnak az identitás részévé: ha egy 35 tárgyat birtoklok, az azzal összekapcsolt értéket, életérzést is birtoklom, az „én”-em része lesz. Viselésével, használatával pedig kommunikálom a külvilág felé, hogy milyen vagyok, milyen attitűdjeim vannak, milyen csoportokhoz tartozom. 4. A médiakörnyezet megváltozása Ahogy az előző alfejezet címéből is kiderült, a korábbi kutatások elsősorban arra a médiakörnyezetre vonatkoztathatóak, amely a digitális eszközök, alkalmazások és felületek megjelenése előtt volt jellemző. Ahhoz, hogy megérthessük, miben vál- tozott a médiumok identitásformáló hatása, át kell tekintenünk azt is, hogy maga a médiakörnyezet hogyan alakult át. A ma jellemző ún. késő modern médiakörnyezet már nem a klasszikus érte- 36 lemben fogja fel a médiumok és a befogadó kapcsolatát. Korábban az elméletek többsége azt helyezte a középpontba, hogy a fogyasztó miként fogadja be a média- tartalmakat, és ebben a relációban a médiumoknak többnyire erős befolyást tulaj- donítottak. Ezeket összefoglalóan hatásvizsgálatoknak nevezték, amelyek azt felté- 32 Paul Willis: Common Culture: Symbolic Work at Play in the Everyday Cultures of the Young. Milton Keynes, Open University Press, 1990. 33 L. pl. Peter Miller – Nikolas rose: Mobilizing the Consumer: Assembling the Subject of Consumption. Theory, Culture, Society 14 (1997) 1–36. 34 Helga dittMar: The Social Psychology of Material Possessions: To Have is To Be. New York, St. Martin’s Press, 1992. 43. 35 dittMar i. m. (34. lj.). 36 Myat Kornél: Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet. Médiakutató 2, 2010.