Page 243 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Berta judit: Identitásfejlődés serdülőkorban 241 revezetőek lehetnek. Ha egy személyes kapcsolatot (randevút vagy üzleti találkozást) megelőz a másik online ellenőrzése, akkor az is előfordulhat, hogy nem jön létre az off ine találkozás, mert az interneten talált információk alapján nem alakítunk ki pozitív képet a másikról. 53 Digitális identitásunk azon részét, amelyet mi formálunk, elvileg korlátlan sza- badság jellemezhetné: mi magunk választhatjuk meg, miként mutatjuk be magunkat, illetve a fzikai jelenléttel együtt járó szerepektől megszabadulván kinyilváníthatjuk valódi véleményünket. Ehhez képest azt látjuk, hogy az online lét jellegzetességei, a kapcsolódások szabályszerűségei inkább a spontaneitás ellen hatnak. A legnép- sze rűbb oldalak használatával kapcsolatos kutatások arra világítanak rá, hogy mást mu tatunk meg vagy mást domborítunk ki az aktuális „elvárásoknak” megfelelően. A való életben is más személyiségvonásaink, attitűdjeink, értékeink kerülnek elő egyes helyzetekben (pl. mások vagyunk, amikor a gyerekünkről beszélgetünk a ját- szó téren más szülőkkel, vagy amikor a felettesünket kell meggyőzni egy új ötletünk- ről): próbálunk megfelelni a helyzet adta szerepelvárásoknak. Ugyanígy a különbö- 54 ző közösségi oldalakon is kialakultak azok a normák, amelyek mentén a felhasználó működik. Például a Facebook esetében elvárásként jelenhet meg, hogy a ké peink mi nél inkább igazodjanak az aktuális trendekhez, hozzászólásaink legyenek szóra- koztatóak. A Twitteren a frappáns, ironikus megnyilvánulások vonzzák a leg több kö vetőt, a LinkedIn-en természetesen minél professzionálisabbnak kell lát szanunk. Az Instagramra feltöltött képek közül ma leginkább a művészi, nem hét köznapi fotók váltanak ki másokból elismerő megnyilvánulásokat. Ehhez kapcsolható a FIDIS 55 (Future of Identity in the Information Society) projekt kutatási ered ménye, amely az „identitás identitását” elemezve azt állapította meg, hogy a sze mély digitális reprezentációi az aktuális célhoz és közeghez alkalmazkodva bizo nyos jellemzőket kiemelnek, másokat pedig mellőznek. Egy másik megnevezés szerint ez az ún. 56 patchwork­identitás, melynek összetevőiből az egyén minden szituá cióban eldönti, hogy melyik kerüljön kidomborításra. 57 Láthatjuk tehát, hogy online megnyilvánulásainkkal akarva-akaratlanul igazodunk az adott kontextus és az abban jelen lévő személyek elvárásaihoz. Identitásunk más és más összetevőjét jelenítjük meg az egyes színtereken, mindeközben azonban van egy stabil „én”, ami irányítja viselkedésünket, és amelynek egyes összetevőire fo- lyamatosan refektálnunk kell. Visszatérve az előző példához: amikor más szülőkkel a gyereknevelésről beszélgetünk, a téma mozgósítja a kapcsolódó értékeket, atti tű- 53 FehÉr i. m. (50. lj.). 54 Erving goffMan: The Presentation of Self in Everyday Life. New York, Anchor, 1959. 55 https://www.youtube.com/watch?v=u05AqBmgeqo 56 Kai rannenBerg – Denis royer – André deuKer (eds.): The Future of Identity in the Information Society: Challenges and Opportunities. Berlin, Springer, 2009. 508. 57 MalináK Judit: A személyes identitás létrejötte a médiakultúra globalizálódásának kontextusában. In: Bali János – fiáth Titanilla – niKitscher Ferenc – sZásZ Antónia (szerk.): A kultúra kódjai. Budapest, MOME, 2008. 77–91.