Page 230 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

228 Médiaszocializáció 1. Az identitás fogalma, az identitásfejlődés főbb kérdései Ahogy az előbbiekben megfogalmaztuk, a kamaszkor kiemelt jelentőségű az iden- titásfejlődés szempontjából. A serdülőkor időszaka egyébként is számos feladatot 2 állít a fatal elé: meg kell birkóznia azokkal a kihívásokkal, amelyek a közelgő fel- nőttkor tevékenységeit készítik elő, és amelyek több szempontból is megkérdőjelezik korábbi működésmódját. El kell fogadnia testének változásait, ki kell alakítania bizonyos fokú autonómiát, melynek egyik része a szülőkről való leválás (anyagi és érzelmi értelemben egyaránt), illetve mind belső késztetései, mind pedig a környe- zet elvárásainak való megfelelésből kiindulva válaszolnia kell olyan kérdésekre, mint: ki vagyok én? Milyen úton szeretnék elindulni az iskola után? Milyen terüle- tek érdekelnek a leginkább? Milyen személyeket szeretnék magam körül tudni (ba- rátok, partnerek)? Mindezen kérdésekre adott válaszok az egyén alakuló identitásában nyernek for- mát. A serdülőre jellemző az ún. „önismereti érzékenység” , melynek értelmében 3 a fatalok fokozott fgyelmet fordítanak saját magukra, megfgyelik saját viselkedé- süket, reakcióikat, szeretnék megérteni, hogy miért gondolkodnak vagy éreznek bizonyos módon különböző személyekkel vagy helyzetekkel kapcsolatban. Belső konfiktust hozhat létre annak megtapasztalása, hogy a serdülő egyes szituációkban teljesen másképp viselkedik, mint másokban (pl. a barátai körében felszabadult és nyitott, míg idegen kortársakkal visszahúzódó és szégyenlős). A fatal ilyenkor azt érezheti, hogy tulajdonképpen többféle személyisége van (ezt nevezi Harter „több- 4 szörös én”-nek), ami fokozott igényt támaszt a valódi én megtalálására, illetve a sa- ját viselkedéssel kapcsolatos, különböző tapasztalatok integrálására. Az egyének- 5 nek (nemcsak a kamaszoknak) szükségük van arra, hogy a saját magukkal kapcsolatos élményeket konzisztensnek lássák: ugyanaz a személy vagyok minden helyzetben, csak a szituáció és az abban jelen lévő személyek befolyásolhatják az aktuális viselkedésemet. Ez a tudás érett személyiség esetében egyértelmű, de ser- dülőkorban komoly kihívást jelent ennek az egységes képnek a kialakítása. Mindezt kiegészíti a saját magammal kapcsolatos ismeretanyagnak a tudatossága is, azaz hogy mennyire vagyok képes refexióval élni saját identitásom egyes összetevőivel kapcsolatban: mi áll a reakcióim hátterében (pl. miért vagyok dühös egyes helyze- tekben, milyen korábbi élmények befolyásolják a viszonyulásaimat), mely helyzetek váltanak ki belőlem bizonyos viselkedésmódot és miért. 2 A társadalmi változások következtében az identitásfejlődés számos aspektusa tevődik át a serdülő- korról a fiatalfelnőtt-korra; erről részletesebben l. Szabó Laura fejezetét. 3 MÉrei Ferenc: Az önismereti érzékenység a serdülőkor kezdetén. In: Kósa Éva – ritoóKnÉ ádáM (szerk.): Fejlődéslélektani szöveggyűjtemény. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. 141. 4 Susan harter: Cognitive-Developmental Processes in the Integration of Concepts about Emotions and the Self. Social Cognition 4 (1986). 119–151. 5 William daMon – Daniel hart: The Development of Self-Understanding from Infancy through Adolescence. Child Development 53 (1982). 841–864.