Taumatróp

A gyerekek szabadidejük nagy részét képernyő előtt töltik, ez az idő a tantermen kívüli, digitális munkarend miatt tovább nő. Szerencsére a vizuális kultúra tárgynak és a médiaismeret műveltségterületnek vannak olyan tartalmai, amelyeket akár digitális felületek és eszközök használata nélkül, kézműves módszerekkel, otthon is elérhető kellékekkel és anyagokkal is megismertethetünk a diákokkal.

A mozgókép létrejöttének fiziológiai és technikai feltételeinek megismerése, a pillanatképtől a mozgóképig vezető első lépések bemutatása egyszerűen, több kompetenciát megmozgató, élményalapú, kreatív foglalkozás keretében is megvalósítható.

Az első részben a mozgókép létrejöttének alapját mutatjuk meg az egyik legegyszerűbb optikai játék, a taumatróp, azaz a forgó csoda segítségével.

A mechanizmus

Az emberi szem és látás csodálatos képességeinek ecsetelése a vizuális kultúrában természetes. A mozgókép azonban a szem „tehetetlensége” miatt jöhet létre. Egy adott pillanatban felvillanó kép nem tűnik el azonnal, szemünk retinális utóképként, agyunk pedig látensképként – rövid időre – megőrzi azt. Hasonló jelenséget bizonyára megtapasztaltuk már, miután szokatlanul erős fényforrásba néztünk. Az izzószál vagy a lámpa alakját egy pillanatig még látjuk azután is, hogy elfordítjuk róla a tekintetünket.

A taumatrópon azonban még nem mozgóképet fogunk látni, hanem a mozgókép létrejöttének alapját, lehetőségét: két különálló képet, amelyek gyors váltakozása során az utóképhatás miatt összeolvadnak, egy képként jelennek meg a szemünk előtt.

A mozgóképhez majd arra lesz szükség, hogy rövid idő alatt jóval több kép peregjen le a szemünk előtt (egy másodperc alatt körülbelül húsz), amelyeket nem leszünk képesek külön-külön pillanatképként, csak mozgóképként érzékelni. De erről majd a következő két részben lesz szó.

Története

A taumatróp a fotográfia megjelenése előtt, a 19. század első felében sokszorosított formában nemcsak optikai játékként, unaloműző szórakozásként örvendett nagy népszerűségnek, hanem felirattal kiegészítve kereskedelmi és politikai üzeneteket is eljuttattak rajta a nagyközönség számára. A két, egymást kiegészítő képet, egy papírkorong két oldalára nyomtatták. A korong két szélén ütött lyukba kétszálú madzagot, fonalat fűztek, és az így adódó tengely körül pörgetett eszköz két képe összeolvadt a néző szeme előtt. A legnépszerűbb és talán unalmas témák (kalitkában ülő madár, kutyaház előtt fekvő kutya, virág fölött dongó méh) mellet több izgalmas megoldást is találhatunk:

A mosolygó macskától a cuppanó pusziig

Elkészítése

A netes példák alapján könnyen nekifoghatunk saját forgó csodánk elkészítéséhez. Kreativitásunkat hagyjuk kibontakozni, ne csábítsanak el a letölthető, nyomtatható változatok. Papíron, ollón, fonálon, stift ragasztón, ceruzán, filcen vagy színesceruzán kívül másra nem lesz szükségünk.

Amire figyeljünk:

• Körülbelül hat centi átmérőjű korongokkal dolgozzunk. 
• Cérnával, damillal ne próbálkozzunk, túl vékonyak a pörgetéshez. 
• Két korongból ragasszunk össze egyet, ne csak azért, hogy erősebb legyen az eszközünk, hanem hogy a két rajz pozícióját pontosan ki tudjuk jelölni. Ha az egyik képünket megrajzoltuk, akkor azt a másik papírral összeillesztve tartsuk a fény felé, hogy azon a második rajz kontúrjait megjelölhessük. Így a két kép biztosan egybevág a pörgetés közben. 
• A legkisebbek számára tökéletlenebb, de egyszerűbb, könnyebben kivitelezhető megoldás, ha a fonal helyett egy hurkapálcika végére ragasztjuk a korongjainkat, így a gyerekek a tenyerük között sodorva forgatják a taumatrópot. 

Mutatunk egy angol nyelvű, de különösebb nyelvismeret nélkül is érthető videót, amely részletesen bemutatja a folyamatot.

Jó szórakozást!