Zootróp

A gyerekek szabadidejük nagy részét képernyők előtt töltik, ez az idő a tantermen kívüli, digitális munkarend miatt tovább nő. Szerencsére a vizuális kultúra tárgynak és a médiaismeret műveltségterületnek vannak olyan tartalmai, amelyeket akár digitális felületek és eszközök használata nélkül, kézműves módszerekkel, otthon is elérhető kellékekkel és anyagokkal is megismertethetünk a diákokkal.

Az első részben az utóképhatást mutattuk be saját taumatróp segítségével, a második részben már valódi mozgóképet alkottunk, miközben megismertük annak létrejöttét. A harmadik részben a filmhez vezető első jelentős lépés történetét és a zootróp készítését ismerjük meg a gyakorlatban.

A fényképezés

A technikai képalkotás fejlődésének azon a pontján, amikor már lehetett valódi pillanatfelvételeket, a másodperc töredéke alatti mozgásfázisokat rögzíteni, Edward Muybridge fotográfus az 1870-es években fontos kísérletbe kezdett. Olyan mozgásfázisokat igyekezett megörökíteni, amelyeknek észlelésére az emberi szem nem volt képes. Akár 40 kamerát is elhelyezett egy lóversenypályán, amelyeket maga a modell, a vágtató ló hozott működésbe kifeszített zsinórok segítségével. Legismertebb mozgástanulmánya a vágtató lovas képsora, egyben eldöntött egy régi, a festészetben zajló vitát arról, hogy a galoppozó vagy vágtató lovak lábai közül pontosan melyik, hány és hogyan érinti a földet.

A Muybridge által készített fázisképek sorozatát többek között egy 18. században feltalált népszerű optikai játékkal, a zootróppal hozták mozgásba. Innen már valóban nem volt messze a mozi születése, hisz technikai, fotografikus fázisképekkel keltett mozgásillúzió jött létre. Az önmagába visszatérő rövid, loop-olt mozgásábrázolást tekinhetjük a gif vagy a Coub elődjének is.

A zootróp tengelye körül forgatható henger, amelyet legjobb, ha fekete kartonpapírból készítünk. A henger belső falának aljára simítjuk a cserélhető, mozgásfázisokat hordozó szalagot. Az egyes fázisképek felett egy-egy hosszúkás résen keresztül tekintünk a jól megvilágított zootróp belsejébe úgy, hogy a szemközt megpillantható fázisképek a mozgás illúzióját keltsék.

A zootróp kipróbálásának, illetve az elkészítésnek is több nehézségi szintje van. Az időnkhöz, elérhető eszközeinkhez, kreativitásunkhoz mérten a legegyszerűbb megoldástól haladjunk a legösszetettebbig.

Az első, legkönnyebb megoldás, ha letöltünk, kinyomtatunk, kivágunk és összeragasztunk egyet a számtalan, interneten elérhető kész sablonból. Ezekben a legegyszerűbb és nem túl kreatív változatok esetében nem készül külön zootróp eszköz és zootróp szalag, az egész játék egy papírlap felhasználásával elkészíthető, amelyet egy ceruza nem hegyes végére rögzítenek rajzszöggel.

A következő szint esetében olyan sablont válasszunk, ahol a szintén kész minta alapján összeállítható zootrópban, a hozzá illő méretezésű szalag cserélhető. Ebben az esetben az üres papírcsíkokra magunk rajzolhatjuk a fázisképeket, többször, több témával próbálkozhatunk.

Mivel a zootróp még a századfordulón is népszerű optikai játéknak számított, a színes magazinok mellékleteiként jelentek meg zootróp szalagok, ezek ma már szabadon felhasználhatóvá váltak, kinyomtathatók.

Ideális esetben magunk tervezzük, méretezzük a zootrópunkat. A minimális 12 fázisképből álló változat könnyen, fekete kartonpapírból, ragasztó, olló, szívószál, hurkapálca, vonalzó segítségével elkészíthető.

Akiknek megtetszik a formátum, természetesen szintet léphetnek a plasztikus, 3D zootróp irányába, amelynek ehető, csokoládétorta változatai is vannak.

Jó munkát!