Page 254 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

252 Ifjúság és média a hatását, ahol éppen vagyunk. Ez az, amit a hallgatók italfogyasztásával kapcso- latos vizsgálat is bizonyított. Ebben az értelemben a kutatás azt jelenti, hogy meg- tanulunk olyan kutatási kérdéseket feltenni, amelyek az erőforrásainkhoz igazod- nak – és a céljainkhoz. Tekintsünk most vissza a közösségi médiáról és az elégedetlenségi mozgalmak- ról szóló fejezetre. Az egyik tanulságunk az volt, hogy a helyi aktivizmus körül formálódó helyi ügyek értékes betekintést nyújtanak abba, hogy a médiaintézmé- nyek hogyan kapcsolódnak egy közösség sérelmeihez. Ezek alapján a saját környe- zetünkben is megpróbálhatunk példát találni arra, hogy a média hogyan segítheti elő a társadalmi aktivizmust egy adott kérdésben. A kutatásunkat az alábbi kérdé- sek alapján strukturálhatjuk: – Milyen események vagy körülmények motiválták a mozgalmat? – Ki szervezte meg? Hogyan alakult ki a mozgalom vezetése? – Milyen közösségi médiumot használ a mozgalom? – A közösségi média platformjai hogyan alakítanak ki kapcsolatokat a vállalkozá- sokkal, a kormányzati szervezetekkel és egyéb médiumokkal? – Kik a mozgalom érdekgazdái, és vajon azonos érdekeik vannak? – Milyen forrásokra lenne szükségünk ahhoz, hogy egy nagyobb projektet való- sítsunk meg a téma kapcsán? Médiakutatás: gyakorlat teszi a mestert Egyszer megkérdeztem egy csoport egyetemistától, mit gondolnak arról, mi a leg- főbb tanulsága annak a kurzusnak, amit az ifjúságról és a médiáról tartottam ne- kik. Az egyikük így válaszolt: „Hogy megtanuljuk, miért rosszak azok a dolgok, amiket szeretünk.” Azt hiszem, hogy a választ viccesnek szánták; a hozzászólás egy jól tanuló hallgatótól érkezett, és nehéz elképzelni, hogy bárki is jól teljesítsen egy olyan témában, amit ennyire távolinak érez. Ugyanakkor a válasz sokatmondó is, mivel jól tükrözi azokat az aggodalmakat, amelyeket a tapasztalt médiakutatók fogalmaztak meg a médiaoktatással összefüggésben. A médiaoktatás egyik nagy tekintélyű szakértője, David Buckingham (2006), azzal érvelt, hogy a tudósok gyakran nem tanítják meg azt, hogy a média hogyan járul hozzá azokhoz a társadalmi kockázatokhoz, amelyekkel a fatalok szembe- sülnek – és amelyekkel szembesülniük is kell –, s így könnyen abba az oktatási hibába eshetnek, amit a hallgató is bírált; amikor a média hatásait tanítjuk, a diá- kok médiával kapcsolatos tudását gyakran problémaként fogalmazzuk meg, nem pedig erőforrásként. Ez a probléma a tanárokra is vonatkozik. Graeme Turner (2012), akinek a munkájával a kilencedik fejezetben foglalkoztunk, arra panaszko- dott, hogy az izgalom, amit a populáris kultúra oktatása során érzett az 1970-es és 1980-as években, nagyrészt eltűnt. Véleménye szerint ez azzal magyarázható,