Page 251 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

Epilógus – Az ifjúság és a média kutatása Elég nagy esély van rá, hogy az olvasó azért tartja kezében ezt a könyvet, mert el kell elolvasnia. Valószínű, hogy ez a szöveg kötelező tételként szerepel egy egyete- mi képzésben a világ valamelyik részén. Tehát mihez kezdhetünk vele? Az utolsó néhány oldalon azt fogom megmagyarázni, hogy a kritikai médiakutatás korábban ismertetett négy kritériumát hogyan formálhatjuk olyan gyakorlati lépésekké, amelyeket az olvasó is megtehet, ha médiakutatással szeretne foglalkozni. De elő- ször tekintsük át azt, hogy a fatalokról szóló médiakutatásoknak mi a jelentősége. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei: ifjúság, média, demokrácia Amikor Lord Justice Leveson 2011 novemberében a brit sajtó etikai vizsgálatával kezdett foglalkozni, a következő egyszerű feltételezésből indult ki: a média egyér- telműen hozzájárul a társadalom egészséges működéséhez. A vizsgálatot az a leleplezés ösztönözte, hogy a brit bulvárlapok újságírói, miközben szenzációs tör- ténetek után kutattak, politikusok, hírességek és közszereplők mobiltelefon-beszél- getéseit hallgatták le. Leveson azt szerette volna kideríteni, hogy a hacker botrány vajon csak az egyik tünete volt-e a sajtó, a politikusok és a rendőrség összejátszá- sának egy olyan kultúrában, amely a közérdekek ellen dolgozott. A kérdés jelentő- sége egyértelmű volt: „A sajtó minden szempontból ellenőrzése alatt tartja a közé- letet. Így a médiában felmerülő bármilyen tévedés mindannyiunkat érint.” (Leveson Inquiry) Leveson nyilatkozata mindenkit arra buzdított, hogy küldjenek beadványokat, ha a média nyilvános elszámoltathatósága miatt aggódnak. Válaszul a felhívásra 73 ifjúságpolitikai szervezet hagyta jóvá a Fair Press and Accessible PCC for Children and Young (A tisztességes sajtó és a Sajtóval Kapcsolatos Panaszok Bizottságának elérhetővé tétele a gyermekek és az ifjúság számára) elnevezésű je- lentést (Giner és Jones, 2012), ami a fatalokkal kapcsolatos hírek következetes fél- remagyarázásával foglalkozott. A jelentés bizonyítékai tartalomelemzésekből, saj- tószemelvényekből, szerkesztői hírlevelekből és fatalokkal készített interjúkból származtak, illetve azoktól, akik a fatalok médiában történő ábrázolása miatt ag-