Page 246 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

244 Ifjúság és média nemcsak a gyártással kapcsolatos képzéssel összefüggésben, hanem a fnanszíro- zás területén is. Az afrikai és a dél-amerikai tanulmányokban az a legérdekesebb, hogy olyan helyekről szólnak, ahol a médiában való megjelenés vágya, vagyis az, hogy valaki a létezését a médián keresztül hitelesítse, nem a hiúság, hanem a túlélés kérdése. Turnert nem a híresség miatt foglalkoztatták a hírességek, hanem azt akarta kide- ríteni, hogy a hírességek mit árulnak el a médiatársadalmakban zajló folyamatok- ról. A gyermekkatonákkal kapcsolatos kérdés azt mutatja, hogy a médiaoktatás leginkább olyan helyzetekben lényeges, ahol a médiához való hozzáférés akadá- lyokba ütközik. Az a nehézség, amit a gyermekkatonák médiaforrásokhoz való hozzáférésének biztosítása jelent annak érdekében, hogy megpróbálják kiheverni a megpróbáltatásaikat, azt az üzenetet közvetíti, hogy a média által okozott legmeg- határozóbb társadalmi „kár” az, hogy az ifjúságot „médiaifjúságra” és „média nél- küli ifjúságra” osztja fel. Ezek az esettanulmányok fontos empirikus bizonyítéko- kat szolgáltatnak azokhoz az aktuális vitákhoz, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a szabad ifjúságnak hogyan célszerű használnia a médiaforrásokat ahhoz, hogy olyan emberekké váljanak, amilyenekké szeretnének. Azzal, hogy Bird (2011) ezeket a példákat szembe állította más olyan kutatások- kal, amelyek a médiaaktivizmussal foglalkoztak hátrányos helyzetű fatalok eseté- ben, arra fgyelmeztetett, hogy ne csak azokra összpontosítsunk, akik szabadon kifejezhetik magukat. Mindez rendkívül időszerű az olyan kutatások tükrében, amelyek megállapítják, hogy a hatékony médiaforrásokhoz való hozzáférést szá- mos dolog hátráltatja. Így a fnanszírozás (Gonzalez, 2009), a képzés és az olyan médiaoktatás hiánya, ami nem csak az elosztásra és a termelésre összpontosít (Kitaef, 2008; Brunner et al., 2009; Burton, 2009; Rael, 2009; Squires és Schriner, 2009), és azok a politikai kihívások, amelyek a hivatalos kormányzati programok- kal való együttműködést jelentik, illetve azok a politikák, amelyek sokszor nem a fatalok érdekeit képviselik (Peckover et al., 2008). Anélkül, hogy belátnánk azo- kat a technológiai, oktatási, politikai és gazdasági tényezőket, amelyek miatt az erőszak fatal kolumbiai áldozatainak egyszerűbb a hallgatást választaniuk, soha sem fogjuk megérteni Adela és Taller De Vida ötletességét és vakmerőségét. Ha ezt a kérdést nem abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mik a részvétel korlátai a részvételen alapuló médiakultúrákban, azzal sokat árthatunk az olyan emberek- nek, mint Adela. Konklúzió: ifjúság és a kritikai médiakutatás meghatározása Adela is egy olyan fatal, akinek a tapasztalatai a médiakultúra politikai dimen- zióit szimbolizálták. Ebből és a könyvben tárgyalt más esettanulmányokból kiin- dulva, az Ifjúság és média a kritikai médiakutatás négy aspektusát határozza meg: