Page 242 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

240 Ifjúság és média Jenkins és Burgess olyan irányzatot képviselnek a populáris kreativitás kutatá- sában, amely a társadalmi és mediális egyenlőtlenségekkel foglalkozik azáltal, hogy azoknak a fataloknak a hangját keresi, akiknek korlátozottak a lehetőségeik a média területén. Erre lehet példa a következő megjegyzés „Adelától”, a 15 éves kolumbiai lánytól, aki négy évig szolgált gyermekkatonaként egy félkatonai cso- portban, mielőtt a szociális munkások megmentették: „A szociális jóléti rendszer csak azzal foglalkozik, hogy lehetőségünk van-e tisztálkodni, vagy hogy tanulunk-e, de amiatt soha nem aggódtak, hogy mi mit érzünk olyan emberekként, akik egy fegyveres konfiktus részesei vagyunk. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos len- ne. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek, akik részt vettek egy fegyveres konfiktusban, lehe- tőségük legyen arra, hogy valaki meghallgassa őket, valaki, aki lehetővé teszi számunkra, hogy szabadon kifejezzék önmagunkat, és valaki, aki megért minket. A szociális jóléti rend- szer ezt nem teszi meg. Ők nem nyújtanak pszichológiai segítséget. Azt hiszem, hogy a leg- több gyermekkatona is éppen így érez.” (Idézi Duarte és Caruso, 2009, 365.) Adela a Taller de Vida résztvevője volt, ami a közösségi média egy olyan kezde- ményezése, aminek az a célja, hogy azzal segítse a kolumbiai gyermekkatonák talpra állítását, hogy rövidflmeket készítenek a fatalok tapasztalataikról. Adela ezzel összefüggésben azt világította meg, hogy az önkifejezés lehetőségét ugyan- olyan fontosnak tartja a túlélés szempontjából, mint az élelmiszert, a ruhát és a menedéket. Világos, hogy itt a média egy súlyosan bántalmazott gyermeknek segí- tett. De Burgess érveire gondolva mi juthat erről eszünkbe? Amikor Adelát hall- gatjuk, nemcsak arra kell odafgyelni, hogy mit mond, hanem fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy ez a lány hogyan kaphatott szót, és hogyan hallhatjuk a hangját. Vagyis fgyelembe kell vennünk a termelés és a forgalmazás viszonyait, amelyek a Taller de Vida-programot rendelkezésre álló erőforrássá tették. Mit árul el mindez az olyan helyekről, ahol az aktivisták a médiát arra használják, hogy az erőszak által veszélyeztetett fatalokon segítsenek? Milyen kockázatokat rejtenek ezek a te- vékenységek, és mit árulnak el ezek a helyzetek a kritikai médiakutatás új irányai- ról, amelyek a médiavállalkozások fatalokra gyakorolt hatásaival, illetve az ő tár- sadalmi esélyeikkel foglalkoznak? E kérdések megválaszolásához a következő rész a fatal katonáknak és félkatonai szervezetek tagjainak az élményeivel foglalkozik Nigériában, Sierra Leonéban és Kolumbiában. Ifjúság és politikai erőszak: a média használatának kockázatai a politikai erőszak beszüntetésével összefüggésben A fatalok által elkövetett, szervezett politikai erőszak problémája már 1993 óta jelentős nemzeti kérdésnek számít Nigériában. Adebanwi (2005) a Nigéria Oodua Népi Gyűlés (OPC) fatal tagozatával foglalkozó tanulmánya rámutatott, hogy a