Page 239 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

10. fejezet: A kritikai médiakutatás értelmezése 237 „a közönséget továbbra is »vevőként«, az elitet »gyártóként« értelmező elavult elméleteket terjesztik azért, hogy megalapozzanak egy olyan új projektet, amelyben a hatalommal és a politikával kapcsolatos hagyományos aggályokat újragondolják (…) azzal a céllal, hogy a szupererős médiaipar fogalma, amely meghódítja a viszonylag passzív közönség gondolata- it, kénytelen legyen felismerni és értelmezni a széles körben elterjedt alkotás és részvétel jelenségét.” (2011, location 223.) Ezt a nézőpont alkalmazva, és a diákokat arra ösztönözve, hogy a médiakultúrát úgy ismerjék meg, hogy létrehoznak valamit, ahelyett hogy olyan esszéket írnak, amelyek mások ötleteit felhasználva „tesznek ambiciózus kijelentéseket a jellegte- len média triviális aspektusairól” (2011, location 1091.), a médiakutatás sokkal töb- bet segíthet a társadalomnak azáltal, hogy a médiakreativitást az olyan identitásal- kotásokhoz kapcsolja, amelyek jelentésteli kapcsolatot teremthetnek a világgal. Gauntlett érvelése szerint ez alapvetően egy viktoriánus gondolat, ami John Ruskintól származik: „Ruskin azzal érvelt, hogy az emberi kreativitást fel kell szabadítani azért, hogy az emberi- ség gazdagságát megfelelően tudjuk kifejezni, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatjuk, hogy elbukunk és szégyenben maradunk. Ma már vannak olyan eszközeink, amelyekkel könnyedén kísérletezhetünk, és amelyekkel véletlenszerű újításainkat másokkal is meg- oszthatjuk. Rá kell vennünk magunkat, hogy a kiszámíthatatlan kísérletezés irányába moz- duljunk el a kockázatkerülő »professzionalizmus« helyett, ami a korlátozott kompetenciát részesíti előnyben.” (2011, location 1073.) Gauntlett megtanít minket arra, hogy mi a jelentősége a médiaoktatáshoz a közjó vagy a társadalmi érdek szempontjából közelíteni. Nem derül ki viszont az, hogy ez a megközelítés hogyan illeszkedik a média befolyásával kapcsolatos aggodal- makhoz, vagy hogy hogyan kell ezt azokra az emberekre alkalmazni, akik nem tudják önmagukat szabadon kifejezni, mert vagy nem férnek hozzá az erőforrá- sokhoz, vagy mert használatuk kockázatos lenne. Gauntlett Médiatudomány 2.0 projektjének középpontjában a populáris kreati- vitás állt. Eltekintve a munkáját közvetlenül bírálóktól, az a több ezer tudós, aki továbbra is a média hatásaival foglalkozott, egyszerűen meg sem jelent Gauntlett paradigmájában. Azáltal, hogy Gauntlett elutasította a média hatásait tárgyaló dis- kurzust, elutasította a közönségnek azt a részét is, akik a médiához kötődő társa- dalmi problémák miatt aggódnak, vagy azoktól szenvednek. Tekintsük át újra az arra vonatkozó idézetet, hogy a kreatív médiaoktatásban a diákoknak mivel kelle- ne foglalkozniuk. A megközelítés feltűnően aszociális. Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik azért szenvednek a társadalmi kockázatoktól, mert olyan társa- dalmakban élnek, ahol nem biztonságos az önkifejezés? Vagy mi a helyzet azok- kal a szituációkkal, amikor azok a fatalok, akik kreatívan tudják használni azokat a szűkös erőforrásokat, amelyek ma már minden korábbinál szélesebb körben elér-