Page 236 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

234 Ifjúság és média érthető emberi törekvés a médiavállalkozások érdekeihez kötődik. Ez az egyik központi kérdése a kritikai médiakutatásnak. Alapvetően egyre nehezebb feladat a társadalmi valóságot úgy leírni, hogy köz- ben fgyelmen kívül hagyjuk, hogy a média milyen szerepet játszik abban, hogy a valóságot olyannak látjuk, amilyennek. Bár nyilvánvaló, hogy az arab tavasz ese- ményeit nem a Twitter vagy a Facebook idézte elő, de például az egyiptomi esemé- nyek a közösségi média vállalkozásai miatt alakultak úgy, ahogy. Vajon Wael Ghominből politikai vezető lett volna, ha nem dolgozott volna a Google-nál? Talán igen, de a tény, hogy ott dolgozott, olyan forrásokhoz biztosított számára hozzáfé- rést, amelyek meghatározott módon befolyásolták az események menetét. Való igaz, hogy a média szervezeti hatalma akkor válik igazán hatékonnyá, amikor a mindennapi élet kevésbé feltűnő tényezőjévé válik. A könyvben tárgyalt tanulmányok szerint a fatalok a különböző tapasztalataik alapján, beleértve a saját identitásuk megszervezését is, megtanultak együtt élni a kereskedelmi alapon működő médiával. Láttuk, hogy E. P. Thompsont is zavarta az a tény, hogy bár az 1960-as években a fatalok között általános volt a kereske- delmi médiával való elégedetlenség, az elégedetlenség hatásait korlátozta az a tény, hogy a fatalok látszólag nem tudtak más szervezeti módot elképzelni, és ez végső soron bebiztosította a vállalati világ hatalmát. Számos esetben ez ma is igaz: Flori- dában a diákok igazságtalanságok miatti felháborodását a regionális média problé- máinak praktikus megoldásává alakították; Kínában, ahol a fatalok a nyilvános ügyekbe való nagyobb beleszólásra vágytak, ezt a törekvést az SMS-küldés gya- korlatába vezették át, ami proftot eredményezett és ráadásul az államnak is javára vált; Palesztinában pedig a fatal nők autonómia és közösség iránti vágyait telefo- nos szerződésekhez kötötték. Az egyetem árusítóhelyként való pozicionálása meg- könnyíti, hogy a diákok az alkoholfogyasztáson keresztül teremtsenek hagyomá- nyokat, miközben a folyamatokat a szeszipari marketing teszi olajozottá. Az iskolai lövöldözésekkel összefüggésben, akár a tragédiákkal akarnak megbékélni, akár az értelmetlen leskelődés online fantáziái érdekli őket, a fatal médiahasználóknak minden esetben a fgyelem gazdaságával kell megbirkózniuk – a fnn eset kapcsán ez véletlenül mélyítette el az üzleti érdekekhez fűződő újságírói kötelezettségválla- lást. Úgy látszik, az ifjúsági médiaaktivizmus véletlenszerű példái is jól elkendő- zik azokat az innovatív és valós fenyegetést jelentő módszereket, amelyekkel a mé- diavállalatok egyszerre törnek utat maguknak az üzleti, a kormányzati és a mindennapi életbe. Ennél is fontosabb, hogy amikor a kutatók azt kérdezik a fataloktól, hogyan és miért használják a médiát, a fatalok gyakran kellemetlen érzésekről számolnak be azzal a ténnyel összefüggésben, hogy magától értetődő dologként kötelesek hasz- nálni a médiát és részt venni a médiához kapcsolódó üzletekben. Ezt a pozíciót erősítik azok a beszámolók is, melyek szerint egyesek rapzenét hallgatnak, még akkor is, ha utálják, csak azért, hogy a katonáskodás borzalmait el tudják viselni. Gyakran még maguk a tartalom-előállítók is elégedetlenek azokkal a kompromisz-