Page 233 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

10. fejezet: A kritikai médiakutatás értelmezése 231 vele, amit a YouTube segítségével osztottak meg (Ferrero, 2007). Az a több tízezer ember, aki megnézte a 10 perces klipet, megtudhatta, hogy 2007-ben a becslések szerint 300 000 gyermekkatona volt a világon. Hátborzongató módon a nézőknek rá kellett jönniük, hogy a gyermekkatonák azért értékesek, mert nem ismerik a félelmet, és mert gyorsan kiképezhetőek; egy átlagos afrikai gyerek 45 perc alatt tudja elsajátítani az AK–47 gépkarabély használatát. Erre a félelmetes tényre mindenképpen érdemes emlékeznünk akkor, ha a fata- lokról, a médiáról és a kreativitásról értekezünk. Madeline-t azért ismerhettük meg, mert lehetőséget kapott arra, hogy a YouTube-on keresztül szóljon a világ- hoz. De a története arról mesél, hogy egy olyan világból érkezett, ahol a kreativi- tás és a találékonyság a fegyverek kezelésében teljesedhet ki, nem pedig a média- tartalmak előállításában, és még a nevét sem tudjuk annak a másik 299 999 gyereknek, akiket abban az évben kiképeztek a fegyverhasználatra. Madeline két kérdést vet fel a médiatudósok számára: mennyire egyszerű a fatalok számára az, hogy kihasználják a mediatizációban rejlő lehetőségeket, illetve a médiahasznála- tot hogyan befolyásolják más olyan igények, amelyeket a társadalmak támasztanak a fatalokkal szemben. Ifjúság és média: mi a probléma? Ezek a kérdések a média hatásával kapcsolatos problémákat a hozzáféréssel és nem a kitettséggel összefüggésben tárgyalják, s Madeleine története ennek megfe- lelően illik bele abba a kontextusba, ahogy ez a könyv a média és a hatalom kap- csolatát értelmezi. A könyv elején megkülönböztettük a média közvetlen és erős hatásait. Ezzel összefüggésben a kiindulópontunk az volt, hogy a fatalokat érintő médiahatásokat nem szerencsés úgy meghatározni, mint amelyek a veszélyes tar- talmaknak való kitettség közvetlen, megfgyelhető eredményei. Mindazonáltal a médiakultúra átfogó vizsgálatai, amelyek egyszerre foglalkoznak a média fogyasz- tásával és használatával társadalmi, történelmi, politikai és gazdasági kontextu- sokban, számos olyan példát találnak, amikor a média valóban képes a fatalok szokásait, ízlését, fgyelmét és törekvéseit olyan irányba befolyásolni, amely sok- szor elsősorban mások érdekeit képviseli. Továbbá, mivel a média központi szere- pe a társadalmi életben megkérdőjelezhetetlen, mindez jelentős politikai kihívást is jelent minden olyan társadalomban, amely a társadalmi integrációra törekszik. De miért kell a fatalok és a média tanulmányozásának abból a feltételezésből kiindulnia, hogy a média befolyással bír a fatalokra? Ráadásul ez egyben azt is jelenti, hogy a médiakultúra kockázatokat is rejt magában; vagyis van egy alapve- tő „probléma” a médiakultúra kapcsán. Egyes kutatók szerint ez a feltételezés egy- ben a médiakutatás halálát is jelenti (Gauntlett, 2011). Befejezésül ez a könyv az utolsó fejezetben azzal érvel, hogy érdemes megtartanunk ezt a „problémát” a mé-