Page 228 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

226 Ifjúság és média a társadalom számára, s mindez értelmet is nyer annak a szerepnek a kontextusá- ban, amit a média játszik a társadalmi élet és a társadalmi képzelet szervezésében. Ebből a nézőpontból Bam Margera azon erőfeszítése, hogy a barátait és az élet- módját különböző médiagyakorlatokon keresztül hitelesítse – vagyis jogot formál- jon arra, hogy „kurvára azt csináljon, amit csak akar” –, látványos példája annak az alkufolyamatnak, amellyel sok olyan fatal találkozik, aki a médiában látott éle- tét szeretné élni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Margera egy nyilvános „szöveg”, és ha megértjük, hogy ez a szöveg hogyan íródik, a társadalom működésmódjára is rájöhetünk. Rowe éppen ezt teszi világossá a sportmédia kapcsán: „Ha sikerül pontosabban megismernünk és megértenünk azt, hogy a sportmédia szövegei hogyan keletkeznek és mit jelenthetnek, lehetséges, hogy jobban megismerhetjük azokat a társadalmakat, amelyekben a »megalapozott« és a »mediatizált« tapasztalatok egyre bonyo- lultabb és látszólag egyre problémamentesebb módon fonódnak össze.” (2004a, 35.) A híresség meghatározott, független, valóságos hatást jelent, amelyet a média idéz elő azáltal, hogy a tehetséget szükséges, de nem elégséges feltételként értelmezi a hírnévvel összefüggésben. Azáltal, hogy a média azt bizonyítja, hogy a tehetség önmagában nem elég ahhoz, hogy híresek legyünk, azt a benyomást kelti, hogy a híresség demokratikus jelenség, amely bárki számára elérhető. Ez azonban csak részleges igazság, hiszen hírnévre csak azok tehetnek szert, akiket úgy lehet be- mutatni, hogy vonzzák a közönséget, és a közönséget vonzó tulajdonságaik a mé- dia igényei szerint alakíthatóak. Ez az oka, hogy Turner azt állítja, hogy a híresség kutatása megköveteli, hogy kitüntetett fgyelmet fordítsunk azokra a speciális kö- rülményekre, amelyek a különböző hírességeket megteremtik. Ezért lehetséges, hogy Bam Margera, a rádiós személyiség megfelelő példa le- het arra, hogy megmagyarázzuk, hogyan működik híresség, és hogyan vonzza kü- lönösen a fatalokat. Ha alaposan végiggondoljuk, a siker és a hírnév mellett, Margera médiastratégiája lényegében csak egy újabb megnyilvánulása annak a „defenzív taktikának”, amit arra használt, hogy megvédje azt a fatalság által te- remtett szimbolikus teret, ahol a barátaival szórakozhat. Mégis, a rádióban elért sikere egyértelműen a konvergenciától függött, ami összekapcsolta a társasági éle- tét, az identitását az extrém sport sztárjaként, aki különböző platformokon moz- gatja a közönséget, és azokat az egyedi igényeket, amelyek a műholdas rádiózás kockázatos vállalkozásához kapcsolódtak. Margera kalandozásai a médiában azt sugallják, hogy azok a médiával kapcsolatos ambíciók és attitűdök, amelyek gya- koriak az ifjúsági kultúrákban, olyan nyersanyagokká váltak, amelyeket a média- iparágak áruba bocsátanak, majd visszavetítenek a fatalok társadalmi képzelőere- jére – s ezzel elmélyítik azt az érzést, hogy a média forrásai nélkül szinte lehetetlen gondolni, cselekedni vagy társadalmi kapcsolatokat létesíteni. Ezért a Turnerhez hasonló tudósok úgy gondolják, eljött az idő újragondolni a média hatását frtató