Page 225 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

9. fejezet: A hírnév értelmezése 223 lósnak bizonyultak a kockázatok azokkal a médiafolyamatokkal kapcsolatban, amelyek a globális fogyasztói kultúra részét képezik, a Sirius részvényei az aktuá- lis értékükhöz képest több mint 40 százalékkal estek abban az időszakban, míg a két vállalat 2007-ben megállapodott az összeolvadásról, illetve ezt a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) is jóváhagyta 2008-ban (Kharif, 2008). A befek- tetők magas rizikófaktorú vállalkozásként tekintettek a műholdas rádióra, ami ki- számíthatatlan versenyhelyzetet teremtett a „digitális telítettség”, és főleg az egyre szélesebb piacok által. A Siriusnál a kezdetektől fogva arra a bizonytalan elképze- lésre alapoztak, hogy elég olyan ember van az USA-ban és Kanadában, akik haj- landóak egy előfzetéses rádióért pénzt adni, s így a műholdas szolgáltatás életké- pes gazdasági vállalkozás lehet (Beardi, 2001). Az optimizmus alapja részben az a proft volt, amit az autóiparral való együttműködéstől reméltek, mivel az utóbbi a műholdas rádiókat ekkor már alapszolgáltatásként kínálta. A befektetők azonban nem voltak túl lelkesek, mivel a Sirius és az XFM összeolvadására csak a globális pénzügyi válság után került sor, miután az autóipar hatalmas veszteségeket szen- vedett el, és a General Motors eladásai 12 százalékkal csökkentek 2008-ban (Kharif, 2008). Bár a Sirius/XM egyesülést többnyire azzal az indokkal ellenezték, hogy egy versenyellenes médiaóriást eredményez, a 2008-as egyesülésre úgy is tekinthe- tünk, mint egy védekező mechanizmusra, aminek az volt a célja, hogy a műholdas rádió túlélését segítse, nem pedig az, hogy monopóliummá váljon. A SiriusXM helyzete még az egyesülés után sem volt rózsás. Bár 2010-re az állomásnak sike- rült nyereséget termelnie, míg 2009-ben még jelentős veszteségeket könyveltek el (52.7 millió dollár), de mindez csak azután történt meg, hogy Nasdaq azzal fenye- getőzött, hogy a gyenge teljesítmény miatt kivezeti a céget a tőzsdéről (Kharif, 2010). A cég jövője tehát bizonytalan maradt, részben azért, mert nem tudta kiter- melni a meghatározott nyereséget, ráadásul a DJ Howard Sternnek is éppen akkor járt volna le a szerződése a céggel. Stern szerepe a Siriusszal összefüggésben megerősítette azt, hogy a híresség egyfajta „garanciát” jelent a kiszámíthatatlan piacokon, ahol a siker számos olyan tényezőtől függ, amit a társaságok nem befolyásolhatnak. A Sirius a CBS rádiótól csábította el a rádióst egy nem mindennapi megállapodás keretében: a 220 millió dolláros részvénycsomag sorsa attól függött, hogy Stern képes-e elérni a megcél- zott hallgatottságot – ez sikerült is neki egy éven belül (Bachman, 2006). Úgy tűnt, hogy a rádiósra fordított pénzt jól költötték el. Stern átigazolása a CBS-től a Siriushoz azt hangsúlyozta, a hírességek áruvá váltak a digitális piacokon. Azt kö- vetően, hogy Stern beleegyezett abba, hogy a Siriushoz igazoljon a CBS tulajdoná- ban lévő Infnity Rádiótól, igencsak meglepődött, hogy az Infnity ragaszkodott ahhoz, hogy dolgozza le felmondási idejét. Stern erre válaszként a következő há- rom hónapban az adásaiban kigúnyolta a CBS-t, és arra kérte a hallgatókat, hogy vásároljanak műholdas rádiókat és kövessék őt a Siriusra. Így új munkáltatói több millió dollár értékű ingyen reklámot kaptak. Az összes megaláztatást ellenére az