Page 223 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

9. fejezet: A hírnév értelmezése 221 Nem véletlen, hogy Bam Margera médiaproducerként saját maga irányította azt az átalakulást, amelynek során gördeszkásból transzmediális hírességgé vált. Margera éppen akkor tűnt fel, amikor a médiatechnológiák száma megsokszorozódott, és az üzleti résztvevők arra ösztönözték a sportolókat, hogy ugyanannyi energiát fektes- senek az imidzsükbe, mint a táplálkozásukba vagy az edzéstervükbe, tudatosan építsék fel és kontrollálják azt, mivel mindez elengedhetetlen a hosszú távú szak- mai sikerhez. Hutchins és Rowe megjegyezték, hogy a mobilmédia és az olyan gyakorlatok, mint a blogolás, lehetővé teszik, hogy a sportolók közéleti szereplő- ként alkossák meg önmagukat, bár ezzel nem egyszer a sportegyesületek vezetői- nek rosszallását is kiváltják (például többször is tanúi lehettünk annak, hogy az angol Premier Liga labdarúgói konfiktusba keveredtek a klubjaikkal és az Angol Labdarúgó-szövetséggel néhány meggondolatlan Twitter-üzenet miatt). A szerzők továbbá megjegyezték, hogy ezek a gyakorlatok először az extrém sportok terüle- tén jelentek meg. Bár Margerát nem említik, világos, hogy a CKY-videók a „tarta- lom-előállító” sportolók megjelenésének egyik legelső példái, akik mára a globá- lis, digitális „sportmédia kulturális komplexum” divatos elemeivé váltak. Amennyiben a híres sportolókat és a sportmédiát a hírességgel kapcsolatos szakirodalom tükrében vizsgáljuk, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy a Sirius miért fzetett egy olyan rádióműsorért, ami egyszerűen csak arról szólt, Margera és a barátai hogyan ütik el otthon az idejüket. Margera vágya, hogy a barátait a Viva La Bam segítségével hitelesítse, két dolgot tükröz. Az első az, hogy a híressé- geket a nemzetközi média hozza létre olyan hétköznapi emberek áruba bocsátásá- val, akik hétköznapi dolgokat csinálnak hétköznapi környezetben, és ezek a gyár- tási folyamatok a fatalok hírnév utáni általános vágyát megvalósítható céllá tették, amennyiben ez a vágy ténylegesen a személyiség megerősítéséről szól. Másodszor, Margera esetében további vonzerőt jelentett az, hogy nemcsak híresség, hanem sztársportoló is, vagyis a hitelessége vitathatatlan fzikai képességekkel párosul. Ebben a tekintetben a Margera-jelenség jó lehetőséget kínál arra, hogy a kérdést Ellis Cashmore (1999) a sportmédia sztárjairól szóló elemzésén keresztül vizsgál- juk. A szerző David Beckham példáján keresztül mutatta be, hogyan változott meg az a médiakörnyezet, amelyben a sportolók sokszor önmaguk hozzák létre a saját imidzsüket a médiaintézményekkel folytatott üzleti tranzakciók során. Margera jó érzékkel manipulálta a médiában befutott karrierjét, amelyben, akárcsak Beckham esetében, a gördeszkasztárként betöltött státusza szinte lényegtelen tényezővé vált; mindez egyértelműen leleplezi a „sportmédia kulturális komplexumában” zajló manipulációt (Rowe, 2004a). Ez a fogalom azt a rendszert jelöli, ahol a sport köz- ponti szerepet játszik azokban a konvergens, globális médiakultúrákban, amelyek a „tartalmak streamelésével” igyekeznek megragadni a közönség fgyelmét úgy (Murray, 2003), hogy ugyanazok a tartalmak különböző médiumokon is elérhető- ek. Margera műsora a Sirius rádióban rámutat, hogy a híres sportolók hogyan vál- tak elengedhetetlen erőforrásokká a globális közönségért folytatott fokozódó ver- senyben, a „digitális telítettség” körülményei között (Hutchins és Rowe, 2009).