Page 219 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

9. fejezet: A hírnév értelmezése 217 zi a médiaipart, hogy rávegye a nyilvánosságot arra, hogy vegyen részt a hétköz- napi élet látványossággá és áruvá tételében. Következésképpen a híresség olyan médiavalóság, amit mindenki láthat, hiszen a mindenütt jelenlévő reality média azt a látszatot kelti, hogy napjainkban a híresség intézménye sokkal „demokrati- kusabb”, mint valaha. És ez nem csak illúzió. Például egyes becslések szerint a brit televízió évente több mint 20 000 megszólalási lehetőséget biztosít a hétköznapi embereknek (Turner, 2004). Azonban ennek a ténynek egyéb következményei is vannak. Szándékosan vagy sem, a hétköznapi emberek tömeges megjelenése a médiában hatással van a való- ságérzékelésünkre azáltal, hogy a fogyasztást, az identitást és személyiség hitelesí- tését egyazon folyamat részeként értelmezik (Turner, 2004). Ha az emberek azért szeretnének megjelenni a médiában, hogy ezzel elismerést szerezzenek, az egy vi- szonylag kézzelfogható cél, viszont ebből a médiaiparágak húzzák a legnagyobb hasznot. Akárhogy is, a hírnév utáni vágy, ami a fatalokkal kapcsolatos felméré- sekben megjelenik, nem is olyan ostoba dolog, mint amilyennek első látásra tűnik; bizonyos tekintetben ez a média valóságának elismerését jelenti. Turner úgy vélte, hogy a hétköznapi híressé válásának széles körű társadalmi hatása van, mert jellegét tekintve jelentősen különbözik a sztárság termelésétől. Amikor Hollywood hétköznapi, szerény tehetséggel bíró emberekből csinált sztá- rokat, a folyamat lényege az volt, hogy kiemelték őket a „hétköznapiból”. Ezzel szemben azok az átalakulások, amelyekkel a valóságtelevíziózás területén talál- kozhatunk, egyáltalán nem járnak ilyen átalakulással: „A trendnek megfelelően a versenyzők „hétköznapi” emberek, professzionális előadói kész- ségek, színházi képzettség és a médiában való szereplés gyakorlata nélkül. Ha nem egyez- nének bele, hogy a kamera a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján vegye őket, több hónapig, akkor gyakorlatilag bármely hétköznapi nézővel helyettesíthetők lennének.” (Turner, 2004, 60.) Míg a feltörekvő flmsztár a változást keresi, addig a valóságshow-sztár a megerő- sítést. A reality média azt sugallja az embereknek, hogy rendben van az, hogy ők azok akik, ugyanakkor ez a médiafüggőség egy sajátos formáját hozza létre, amely a központosított média hatalmát erősíti. „Bár hétköznapi emberek is használhatják a Big Brothert arra, hogy berobbanjanak a köztudatba (…), attól még ki vannak szolgáltatva annak az őket létrehozó rendszernek, amelyen belül csak korlátozott lehetőségeik vannak a jövőben.” (Turner, 2004, 54.) Összességében tehát Turner álláspontja szerint a hétköznapi rendkívüli alkut kötött a médiaiparágakkal, ame- lyek hatalmas energiákat fektetnek abba, hogy úgy reprodukálják azt, ami már lé- tezik, ahogyan már létezik. A híresség különbözik a sztárságtól, mert olyan átala- kulást jelent, ami valójában nem jelent semmilyen átalakulást, hacsak azt nem, hogy a hétköznapi ember médiaszemélyiséggé válik. Azonban ez egy különösen erős változata a „média mint tükör” mítosznak, amely leleplezi a médiarendsze-