Page 218 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

216 Ifjúság és média Bam Margera, hírességkutatás és sportmédia A hírességek két szempontból is megerősítették a média helyzetét a mindennapi életben. Először is, a hírességek egyre több időt foglalnak el a közönség szabadide- jéből (Couldry, 2002; Ruddock, 2007). Másodszor, a hírességek ipara manapság a hétköznapiasságon alapul: vagy hétköznapi embereket láthatunk, akik a nyilvános- ság érdeklődésének a középpontjába kerülnek (például olyan műsorokban, mint a Big Brother), vagy a szórakoztatóipar szupersztárjainak hétköznapi élete kerül elő- térbe, bár mesés környezetben (Tolson, 2001; Turner, 2004). Akárhogy is, a híres- ségek egy újabb olyan médiajelenséget képviselnek, amelynek a hatása, úgy tűnik, főleg a fatal közönséget érinti. Graeme Turner (2010) megállapítja, hogy a világ- szerte készülő felmérések rendszeresen találnak olyan fatalokat, akiknek az a fő törekvése, hogy híresek legyenek. Úgy tűnik, hogy a híresség nagymértékben be- folyásolja azt, hogy a fatalok mit várnak az életüktől, mivel azt a benyomást kelti, hogy a médián keresztül szerzett hírnév az önmegvalósítás egyik járható útja. Föl- tehetően manapság sok fatal gondolja, hogy az élete csak a médián keresztül telje- sedhet ki. Turner szerint „a hírességek beágyazódnak abba a kulturális repertoárba, ami meghatározza, hogyan gondolkodunk az egyéniségről, az identitásról és az identi- tás kívánatos színreviteléről” (2010, 18.). Ez egy rendkívül fontos állítás a média hatásáról szóló vita kontextusában. Turner hírességekkel kapcsolatos álláspontja a hatások szokásos kérdéseit veti fel – mint például azt, hogy a valóságshow-k sze- replőinek helytelen viselkedése vajon hatással van-e arra, ahogyan a fatal nézők gondolkodnak az elfogadható viselkedésről –, de azokat arra használja, hogy a kulturális identitásokkal kapcsolatban tegyen fel összetettebb kérdéseket. Mindez persze nem olyan egyszerű, mintha azt kérdezné, hogy a helytelen viselkedést a fatalok szórakoztatónak tartják-e, hanem arról van szó, hogy ez bizonyos identi- tásformák részévé válhat, amelyeket a nyilvánosság hitelesít; ami egyet jelent az én (self) megerősítésével (Turner, 2004). Ha fgyelembe vesszük ezt az elképzelést, világossá válik, hogy míg a szülők attól tartanak, hogy a Viva La Bam ötleteket adhat a tinédzsereknek az otthoni bajkeveréshez, addig arra is érdemes rákérdezni, hogy ezek a narratívák mivel járulnak hozzá a létezés értelméhez. Nem is annyira meglepő, hogy a Sirius nyitott volt egy olyan rádióműsorra, amelynek a fő témája az, hogy Margera és barátai azt csinálják, amit különben is csinálnának, tekintetbe véve, hogy a médiatartalmakban széles körben elterjedt té- mává vált, hogy a hétköznapi emberek hétköznapi dolgokkal foglalkoznak. Turner szerint (2004) a híresség varázsa és sikerének titka – hogy segítségével a globális média egyre jobban beágyazódjon a társadalmi életbe – abban áll, hogy a híresség jelensége szorosan összefonódik a reality média ipari funkcióival. A reality média felismeri azoknak a médiatartalmaknak a kereskedelmi értékét, amelyek sok te- kintetben hétköznapi embereket és helyeket mutatnak be. Ez az érték arra ösztönö-