Page 237 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

10. fejezet: A kritikai médiakutatás értelmezése 235 szumokkal, amelyek a piac eléréséhez szükségesek – erre láthattunk példát And- rew Robinson esetében az April Showers elkészítéséhez vezető megállapodásokkal összefüggésben, illetve az ICP-nek a rapben megjelenő erőszakról tett megjegyzé- seit elemezve. Mindkét esetben előremutatónak bizonyult Thompsonnak az az állí- tása, miszerint a médiakultúra legfontosabb hatása az, hogy a társadalmi képzele- tet a kereskedelmi kultúrák paramétereinek megfelelően korlátozza. Sok példát találhatunk arra, amikor a médiaiparágak az üzleti érdekek függvé- nyében korlátozzák az emberi kreativitást. Ebben semmi újdonság nincs; enni a művészeknek is mindig kellett, így mindig olyan emberekre kellett támaszkodni- uk, akik a nekik tetsző műalkotásokért fzettek. Azonban a kereskedelmi érdekek még fontosabbá válhatnak, ha a média a társadalmi élet központja, illetve amikor nehéz különbséget tenni a mediatizált és a személyközi kommunikáció között. Manapság a társadalmi életet a médiagyakorlatok irányítják. Bár az irányok sokszor önmagukban is ellentmondásosak, egyre helyénvalóbbnak tűnik az az el- képzelés, hogy a folyamatokat üzleti érdekek irányítják. Ez nem szükségszerűen negatív fejlemény, de egy olyan világban, ahol a média előnyei nyilvánvalóak (a nagyapám is használhatott volna iPhone 4S-t, amikor háborúban volt anyám születésekor, de mivel ez az eszköz akkor még nem létezett, nem láthatta anyámat majdnem négyéves koráig; nyilván jó dolog, hogy a katonáknak manapság nem kell elviselniük egy ilyen hosszú várakozást), fontos, hogy azokkal is foglalkoz- zunk, akik éppen csak megmártóztak egy médiával átitatott világban. Ez megha- tározó szempont lehet a médiaoktatásról szóló vitákban, ha azok a populáris krea- tivitás köré szerveződnek. Aktuális viták a fatal médiahasználókról, a populáris kreativitásról és a médiaoktatásról 2011-ben Liz Bird médiaantropológus arra fgyelmeztetett, hogy Brun koncepciója a „produsage” fogalmáról a végjátékát jelenti annak a médiakutatók között megf- gyelhető aggasztó tendenciának, hogy a tudósok azokat a fatalokat kutatják fel és ünneplik, akik a média forrásait rendkívül kreatív módon használják. Bird úgy gondolta, hogy a populáris kreativitásra irányuló kutatások ugyanazt az érvényes- ségi hibát követték el, mint ami a hatások kutatásával kapcsolatban is megfgyel- hető volt. A második fejezetben már említettük Comstocknak azt a megállapítását, hogy a hatáskutatások érveit gyengítette, hogy túlzott mértékben támaszkodtak a hallgatói mintákra. Bird hasonló módon arra fgyelmeztetett, hogy az erőforrások elterjedtsége és a forrásokhoz való hozzáférés a populáris kreativitással összefüg- gésben nagyobb hatással van a tudósokra, mint a társadalomra. Az említett körül- mények között ugyanis sokkal könnyebb számos különböző példát találni arra, hogy a média fatal használói olyan kreatív dolgokat csinálnak a médiával, ame-