Page 234 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

232 Ifjúság és média diatudományok legitim kiindulópontjaként, méghozzá két okból kifolyólag. Elő- ször is, globális értelemben elmondható, hogy azok a fatalok, akiknek a leginkább szükségük van a médiához való hozzáférésre és a médiaoktatásra – például az olyan embereknek, mint Madeline –, a legritkább esetben kapják azt meg. Ha a hozzáférésről van szó, az valóban problémát jelent. Másodszor, a médiával átitatott társadalmakban jelen van egy belső feszültség, mivel a média a fatalok társadalmi jólétének a részévé vált, ugyanakkor a média gazdasági szerepe mindig megelőzi a társadalmi értékeket. Ez újradefniálja a médiakultúra lehetséges „veszélyeit”. Míg a nyilvános viták a „káros hatásokat” a kitettség függvényében értelmezik, a kereskedelmi médiakul- túra legalább ennyi kárt okoz azzal, hogy korlátozza a hozzáférést; más szóval, a probléma ebben az esetben nem a kitettség, hanem a kitettség hiánya. Hogy illusztráljuk ezt a másik nézetet azzal kapcsolatban, hogy a média hogyan generál- hat problémát a fatalok életében, ez a fejezet az afrikai és a dél-amerikai gyer- mekkatonák sorsát fogja bemutatni. Ezeket a fatalokat azok a felnőttek kényszerítik erőszakra, akiktől azt várnánk, hogy gondoskodnak róluk. Felmerül, hogy ebben a helyzetben a médiaforrásokhoz való hozzáférés lehetősége megol- dást kínálhat-e a társadalmi erőszak problémájára. Ugyanakkor a folyamat, amely- nek során a gyermekkatonáknak biztosítjuk a médiaforrásokhoz való hozzáférést, sokszor nagyon is valós veszélyeket rejt magában. Az említett okok miatt ezeknek a gyerekeknek a tapasztalatai jó alkalmat adnak arra, hogy megvitassuk a média- oktatás nemzetközi kérdéseit, illetve a fatalok körében megfgyelhető populáris kreativitás mértékének és jelentőségének problémáját – vagyis azt, amit Bruns (2007) „produsage-nek” nevez. Ha végiggondoljuk, hogy a gyermekkatonák, a fél- katonai szervezetek és a politikai erőszak áldozatai hogyan használják a médiát – vagy azt, ahogy éppenséggel nem használják –, akkor a kritikai médiakutatással összefüggésben egy olyan pozíciót is el lehet képzelni, amely a kreativitás és a kereskedelmi média összefonódásából keletkező kockázatokra összpontosít a rész- vételen alapuló médiakultúrák esetében. A gyermekkatonákkal foglalkozó esettanulmány azt sugallja, hogy a politikai erőszak fatal áldozatai Afrikában és Dél-Amerikában a kritikus médiakutatás szempontjából tökéletes terepet jelentenek, mivel a vizsgálatban megjelennek azok a fontos viták, amelyek a médiaoktatás jellegével és céljával, illetve a populáris kreativitás iránti egyre nagyobb érdeklődéssel is foglalkoznak, mely utóbbi folya- mat a média termelőeszközeihez való egyre szélesebb körű hozzáféréssel magya- rázható. Ez a fejezet négy részből áll: – összefoglaljuk, hogy a könyv mit állít a média hatásairól; – feltárjuk a fatal médiahasználókról, a populáris kreativitásról és a médiaokta- tásról szóló aktuális vitákat;