Page 241 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

10. fejezet: A kritikai médiakutatás értelmezése 239 Félretéve azokat a következtetéseket, amelyekkel a kritikai médiakutatás követői igyekeztek megvédeni a populáris kultúrát, Jenkins, Gauntlett pozíciójával ellen- tétben, nem vetette el a média jelentős hatását valló elképzeléseket – éppen ellen- kezőleg – , és azt sem gondolta, hogy az amerikai fatalok olyan világban élnek, amely tele van a média által biztosított kreatív lehetőségekkel. Miközben Jenkins a médiaiparban folytatott munka mellett kötelezte el magát, melynek során bemutat- ta azokat a kulturális felvetéseket, amelyek a kritikai médiakutatás területén jelen- tek meg, illetve azokat az embereket, akik a média társadalmi befolyása miatt ag- gódtak, egyértelműen kifejezte a sajnálatát afelett, hogy nem létezik olyan fórum, ahol a hatásokkal kapcsolatos kérdéseket meg lehetne vitatni. Jenkins elképzelése, hogy a médiaiparban folytatott munka mellett kötelezze el magát azért, hogy így ösztönözze a piaci szereplőket, hogy nagyobb fgyelmet for- dítsanak a társadalmi kérdésekre a munkájuk során, egyértelműen jó volt. Azon- ban Jenkins itt ahelyett, hogy magukkal a felhasználókkal foglalkozott volna, első- sorban arra koncentrált, hogy azoknak a termékeknek a kialakításában vegyen részt, amelyeket végül a fatalok fognak használni. Ebben a tekintetben Jean Burgess (2006) digitális történetmesélésre összpontosító ausztráliai kutatása hasz- nos perspektívát nyújthat azzal összefüggésben, hogyan értelmezzük az egyenlőt- lenségekkel kapcsolatos kérdéseket, amikor azokat a gyakorlatokat tanulmányoz- zuk, amelyen keresztül az emberek saját magukról mondanak valamit a világnak a közösségi médiában. Burgess összekapcsolta Gauntlett az iránti elkötelezettségét, hogy a hétköznapi kreativitást társadalmi gyakorlatként értelmezte, és Bird aggo- dalmát azzal kapcsolatban, hogy a kutatók könnyedén túlbecsülhetik a populáris kreativitás jelentőségét, ha kizárólag az elitre koncentrálnak. Burgess felismerte, hogy mennyire lényeges minden médiakutatást olyan hétköznapi gyakorlatok kon- textusába elhelyezni, amelyeket az emberek arra használnak, hogy jelentéseket ad- janak önmaguknak és a velük történő dolgoknak: „amikor a hétköznapi emberek- nek először van lehetőségük arra, hogy a nyilvános fogyasztás számára elérhető tartalmakat állítsanak elő, azt elsősorban arra használják, hogy az emberi élet leg- fontosabb tapasztalatait vitassák meg – az életet, a veszteséget, a valahova tarto- zást, a jövőbe vetett reményt, a barátságot és a szeretetet –, vagyis olyan dolgok, amelyek sokat jelentenek számukra” (2006b, 211–212.). Turner hírességekkel fog- lalkozó munkájára hivatkozva a szerző azt is megjegyezte, hogy a populáris krea- tivitást milyen egyszerűen lehet a kereskedelmi érdekekhez kapcsolni. Akárcsak Bird, Burgess arra buzdította a kutatókat, hogy álljanak ellen a populáris kreativi- tás olyan formáinak, amelyek nyilvánvalóan azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy ellenálljanak a médiaiparágak és más intézmények hatalmának. A kutatóknak ugyanakkor azt a csapdát is el kell kerülniük, hogy ezeket a hangokat a már létező narratívákhoz kapcsolják: „Sem az antipopulista kritika, sem a számítógépes játé- kok rajongói előállítóinak refektálatlan ünneplése nem fog segíteni abban, hogy a kulturálisan és technológiailag kedvezőtlenebb helyzetben lévő emberek hangja jobban hallható legyen.” (2006b, 211.)