Page 243 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

10. fejezet: A kritikai médiakutatás értelmezése 241 digitális történetmeséléshez való hozzáférés biztosítása segíthetne azoknak a nigé- riai fataloknak, akiket az idősebb politikusok buzdítanak a hadseregbe való belé- pésre és a partizán önbíráskodásra, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint az erő- szak az egyetlen médium, amelyen keresztül a fataloknak lehetőségük van arra, hogy beleírják magukat Nigéria történetébe. Az OPC-t joruba fatalok alapították 1993-ban, amikor az Ibrahim Babangida tábornok által vezetett katonai rezsim úgy döntött, hogy eltörli a szabad választásokat, éppen akkor, amikor úgy tűnt, hogy a szavatok többségét a joruba jelölt, Moshood Abiola fogja megszerezni. 2000-re az erőszak olyan mértéket öltött az OPC ifjúsági szervezetében, hogy a Lagosban szolgáló rendőrök azt az utasítást kapták, hogy kérdés nélkül lőjenek le minden OPC tagot. Mint oly sok ifjúsági csoport a világ más részein, az OPC fa- tal tagjai a katonai szabályoknak való, éveken át tartó alávetettségből fakadó fe- szültség jelképévé váltak (Adebanwi, 2005). A hiányzó láncszem természetesen a média, mivel ebben az esetben senki sem gondolhatta, hogy ezt az erőszakot a túl sok akció- és kalandflm idézi elő. Az OPC ifjúsági szárnya hasznos volt az idősebb, nem erőszakpárti politikusok számára is, „mivel így ők lehettek azok a bölcs vének, akik a fatalok által elköve- tett erőszakot mozgósították és eszközként használták úgy, hogy eközben ők ma- guk biztonságos távolságot tudtak tartani az eseményektől” (Adebanwi, 2005, 351.). A fatalok által elkövetett erőszak szimbolikus is volt, mivel felidézte a tizen- kilencedik századi joruba „hadurak” hagyományát, és szembeszállt azzal a felfo- gással, ami a csoport 1993-as felszámolására általánossá vált a nigériaiak között, miszerint „a jorubákról kialakult az a kép, hogy a semmittevésben és a mulatozás- ban a legjobbak (…), és a gyávaságban a legrosszabbak” (2005, 357.). Bár bizonyí- tani nem tudta, Adebanwi kutatása azt állította, hogy az OPC ifjúsági szárnya ál- tal elkövetett erőszak szervezett politikai kísérlet volt arra, hogy Nigéria történetét oly módon írják újra, amelyben a jorubák a nemzeti érdekek bajnokai. Az OPC által elkövetett erőszak különböző kategóriákba tartozott: az OPC frakción belüli küzdelmek; a nem jorubákkal folytatott küzdelem a gazdaság és a politika területén; és azok a partizán tevékenységek, amelyeken keresztül az OPC ellenőrzése alá akarta vonni a saját területeit. Ez a „szimbolikus” erőszak valójá- ban meglehetősen valóságos volt – amibe beletartozott a rablók keresztre feszítése a joruba körzetekben. De ezek az események ugyanakkor olyan politikai fellépé- sek is voltak, amelyeknek megvolt a maguk politikai haszna. Szemben egy őrült kontinens képével, ahol teljesen kezelhetetlenné váltak az etnikai konfiktusok, Adebanwi tanulmánya arra igyekezett rámutatni, hogy az OPC fatalok által elkö- vetett, látszólag esztelen erőszakot úgy lehet értelmezni, mint egy összetett politi- kai folyamat eredményét, ahol az etnikai, vallási és regionális identitások összefo- nódásán keresztül a fatalok voltak a kultúra mozgatói. Ezek közül persze egyik sem cáfolja azt a tényt, hogy a politikai erőszak jelen- tős kockázattá vált a fatal nigériaiak számára, akár az erőszak áldozataiként, akár olyan emberekként, akiket rávettek arra, hogy erőszakosan viselkedjenek azért,