Page 244 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

242 Ifjúság és média hogy ezzel mások politikai céljait szolgálják. Ebben a vonatkozásban, és tekintettel arra az elképzelésre, miszerint a fatalok által elkövetett erőszak Nigériában egy narratív aktus, néhányan már felvetették, hogy a média megoldást jelenthet az or- szágban dúló társadalmi erőszak problémájára. Omenugha és Adum (2008) miután felülvizsgálták az újságírók szerepét a nigériai politikai erőszakban, azzal érveltek, hogy az újságírók magasabb szintű képzése sokat javíthatna a politikai stabilitá- son. Például a „békeújságírás” (peace journalism), ami elvállalná azt a feladatot, hogy elmagyarázza az erőszak okait, és nyomon követi azt is, hogy az igazságszol- gáltatási rendszer hogyan bünteti meg az elfogott bűnözőket, sokkal konstruktí- vabb lenne, mint az a létező tendencia, hogy az erőszakos bűncselekményeket szenzációhajhász módon hozzák nyilvánosságra – ami egy olyan tendencia, ami hozzájárult az OPC fatal tagjai ellen hozott „helyben lelőni” eljáráshoz. Bár a léte- ző újságírói gyakorlatok a szerkesztőségeken keresztül csak újraalkotják a nigériai társadalom politikai megosztottságát, és ezzel hozzájárulnak az „erőszak körforgá- sának” problémájához, valójában ezek a megoldás részei is lehetnének. Ha David Gauntlett vetne egy pillantást erre a megoldásra, valószínűleg – és helyesen – rámutatna arra, hogy mindehhez a nigériai újságírás költséges és idő- igényes strukturális átalakítására lenne szükség, miközben a fatalok szenvedése tovább folytatódna. De vajon mi a helyzet az olyan gyorsabb megoldásokkal, ahol a fatalok azokkal az eszközökkel dolgozhatnak, amelyek már elve adottak? Mi lenne, ha a joruba ifjúság a helyzetét a nigériai politikában és a nigériai történe- lemben a médián keresztül fejtené ki, és nem a katonai erőszakban? Sierra Leonéban éppen ilyen kezdeményezések jöttek létre. 2008-ban Banker White és Zach Niles, két amerikai dokumentumflm-készítő, támogatást nyertek arra, hogy létrehozzák a WeOwnTV-t, és egy hároméves projekt keretében felsze- relést és oktatást biztosítsanak a Sierra Leonéban élő fatalok számára azzal a cél- lal, hogy másokkal is megoszthassák a tapasztalataikat a háború által feldúlt nem- zetről (Cavagnaro et al., 2011). A WeOwnTV továbbá célul tűzte ki, hogy kiképzi a médiaszakértők olyan új generációját, akik a békeújságírás mellett kötelezik el magukat. A programot White és Niles korábbi tapasztalatai ihlették, amikor a Si- erra Leonéban élő fatalokról készítettek flmet. Ebben a flmben szerepelt Black Nature, egy fatal rapper, aki megosztotta a politikai erőszak miatti megpróbáltatá- sainak történetét. Bár a WeOwnTV büszke volt az eredményeire, azt is szívesen hangsúlyozták, hogy ezeket az eredményeket csak nehezen tudták kiharcolni egy olyan nemzetben, ahol a „fatalok hangját” a politikai pártok gyakran a saját célja- ikra használják. Sierra Leonéban sokat beszélnek az erőszakról, de viszonylag ke- vés fatal kap lehetőséget arra, hogy a nyilvánosság előtt beszélhessen. Akárcsak Nigériában, a hivatalos média itt is komoly akadályt jelentett. Ennek azonban nem csak az volt az oka, hogy Sierra Leonéban a politikai hatalmak olyan helyzetet akartak teremteni, ahol a fatalokról úgy beszélnek, hogy közben ők maguk csend- ben maradnak; ebben a megfelelő médiatér hiánya is jelentős szerepet játszott – mindössze egy állami műsorszolgáltatóval és olyan médiakörnyezettel, amit el-