Page 252 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

250 Ifjúság és média gódtak. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a fatal bűnözőkről szóló hírek olyan gyakoriak Nagy-Britanniában, hogy a hagyományos újságírói gyakor- latok összessége egyfajta fatalságellenes diszkriminációba fordult át, ami legalább annyira sértő, mint a rasszizmus vagy a szexizmus. A beadvány azzal érvelt, hogy az újságírók csak kevés pozitív képet kínálnak a fatalok számára, és az ifjúsággal kapcsolatos negatív hírek túlsúlya elidegenítette a fatal közönséget. Ezt csak to- vább fokozta, hogy a fatalok nem tudták, hogyan tehetnének panaszt az ellenséges médiával szemben. A 19 éves Rachel Aston így foglalta össze az esetet: „Korábban nem is tudtam, hogy panaszt lehet tenni a sajtóra. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy erre a kérdésre itt valóban fgyelmet fordítanak, mert a fatalok többsége fan- tasztikus dolgokat csinál, de a hírekben mindig csak az a kisebbség jelenik meg, amelyre az antiszociális viselkedés jellemző.” (Giner és Jones, 2012, 1.) A fatalságellenes diszkrimináció kérdése azért jelentős probléma a brit sajtóban, mert azt a nyilvánvaló rombolást példázza, amit a lelkiismeretlen és szabályozat- lan médiaipar okozhat az egész társadalomban. A jelentés azt sugallta, hogy az, ahogy a sajtó a fatalok kérdését kezelte, nyugtalanító jel arra vonatkozóan, hogy a média hogyan jeleníti meg a hatalommal nem rendelkező csoportokat. A fatalok így gyakran válnak az alaptalan szóbeszéd tárgyává. Vajon jogosak voltak ezek a vádak? A bizonyítékok alapján igen. Ezek között találhatjuk olyan tizenévesek beszámolóit, akik elmesélték, hogy az újságírók ho- gyan vették rá őket arra, hogy olyan rémisztő történeteket meséljenek a nagyváros hanyatlásáról, amelyek tele voltak késekkel, fegyverekkel és erőszakkal. Vajon ezek voltak a legjellemzőbb tapasztalatok? Vajon azok a sajtószemelvények, ame- lyekben néhány újságíró elvetemült módon, nyíltan démonizálta a fatalokat, való- ban jól jellemzik azt, ahogyan az újságírók többsége általában a fatalokról ír? Le- hetséges az, hogy a beadvány szerzői olyan elszántsággal akartak érvényt szerezni az ügynek, hogy csak azokat az eseteket említették, amelyek az ő elképzelésüket igazolták? Világos, hogy a beadvány meggyőzőereje attól függött, hogy az adato- kat milyen módon gyűjtötték össze és dolgozták fel. Akármi is az igazság, a Leveson Inquiry (vagyis a Lord Justice Leveson vezette vizsgálat), valamint a médiával és a fatalokkal kapcsolatos beadvány három dolgot világít meg: széles körben elfogadottá vált a nézet, hogy a média nagy befolyást gyakorol a nyilvánosságra; a fatalok médiával kapcsolatos tapasztalatai rendkívül tanulságosak a tekintetben, hogy az említett társadalmi befolyás hogyan nyilvánul meg; és bár a józan ész szintjén tudjuk, hogy a média jelentősége nagy, azonban ahhoz, hogy ezt bizonyítani is tudjuk, számos összetett problémával kell szembe- sülnünk azzal összefüggésben, hogy a média hatását igazoló bizonyítékokat ho- gyan lehet összegyűjteni és elemezni.