Page 227 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 225 – Valóságos, létező személy, Thomas Neuwirth követi el a szabályok áthágását (ám ez sem a megszokott botrányképlet, mert valójában a kitalált színpadi fgura, „Conchita Wurst” a normaszegő), de ami történik, az szándékos, a vágy és az érdek vezérli – A normaszegőket a tettek elkövetőiként azonosítják (sokan a valóságos szemé- lyen és a színpadi alteregóján kívül az előadásokat kidolgozó stábot, sőt tágabb értelemben a melegközösséget is normaszegőnek tekintik, vagy leginkább ezt a szubkultúrát tekintik normaszegőnek). – A társadalom felelősnek tartja őket tetteikért (nem is egyszerűen felelősnek, ha- nem akár az emberi nem jövőjét fenyegetőnek, de nem „a” társadalom, hanem annak bizonyos része) – A tetteknek fontos következményei vannak azok számára, akiket érintenek (a Conchita-botrányban elsősorban a gyerekvédelem és a megbotránkoztatás, a közerkölcsök védelmének szempontja merült fel, de míg a gyerekek veszélyez- tetésének problémája erősen vitatott a nyilvánosságban, a megbotránkoztatás kétségkívül alapvetően fontos eleme a Conchita Wurst-jelenségnek). – A média narratívát alkot a tényekből (a média megfogalmazza a kihasznált, si- keréhes homoerotikus tinédzser váratlan globális popikonná válásának elbeszé- lését, a hátrányos megkülönböztetés elleni harc kultikus fgurájának történetét, a szégyentelen, minden erkölcsi gátlástól menetes szórakoztatóipar ügyeletes marketingnarratíva-megszemélyesítőjének sztoriját, vagy a meleg közösségek pontozásban megnyilvánuló összefogásának meséjét, az elfogadhatatlan pozitív diszkriminációt, sőt az Antikrisztus reinkarnációját akár). Ezek a narratívák rendkívüli módon foglalkoztatják a közönséget (2014-ben a súlyos balesetet szenvedett autóversenyző, Michael Schumacher után Conchita Wurst nevére ke- restek a legtöbben az interneten a külföldi személyek közül Magyarországról) 4.3.3. Conchita-ikonok Noha egy énekesről beszélünk, a Conchita Wurst-jelenségben legalább annyira fon- tos – ha nem fontosabb – a vizualitás, mint a hang A vizuális konstrukció rendkí- vül tudatos, sokrétű, és könnyen kódolja azokat a provokatív asszociációkat, amire szolgálnak Az ikonográfa világosan és félreérthetetlenül arra kényszeríti a nézőt, hogy Krisztus- (vagy Antikrisztus-) alteregóként tekintsen az énekesre. A Főnix-dal („Felemelkedem, akár egy Főnix”) feltámadásszimbolikára szerveződő tematiká- ját valósítja meg a színpadkép és a világítás. A széttárt karok és a függőleges test keresztet idéző formája, a szöveg (Felemelkedem az égbe; Szárnyalni fogok) és a fényoszlopok együttesen a keresztre feszítés és a mennybemenetel isteni átlénye- gülésének drámáját idézik fel