Page 236 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

234 Médiaesemény-esettanulmányok Látható, hogy ebben az ügyben nagyon súlyos verseny zajlik azért, hogy a nyilvá- nosságban miféle értelmezési keretekben folyjék a vita az eseményekről. Feltűnő az is, hogy a többi médiabotrányhoz képest a médiában megszólalók között jóval több közéleti személyiség bukkan fel, vagyis a hatalom és a vélemény- formáló elit nem „bízza” az ügyet kizárólag a professzionális médiára. Érzékelhető egyfajta megszólalási „kényszer”, mintha sokan saját szűkebb környezetüket tá- jékoztatnák ezzel az üggyel kapcsolatban arról, hogy stabil az identitásuk, érték- rendjük, hovatartozásuk Az elektronikus média, a televízió mutatja az eseménye- ket (a versenyt, az interjúkat), de a vita elsősorban az új média felületein bontakozik ki. Mielőtt azonosítanánk a fontosabb értelmezési kereteket, gondoljuk át, miféle elbeszéléshez kell ezúttal a frame-eket megkonstruálni 4.3.5. Narratívák, értelmezési keretek a Conchita-ügyben A textusokat áttekintve azonnal szembeötlik, hogy míg a szövegek elítélő vonula- tához tartozó megszólalások inkább drámai töltettel rendelkező állító-kijelentő jel- legűek, az elfogadó vonulatot reprezentálók többnyire az előbbiek kritikái. Állí- tásaikat főként az elítélő szövegek bírálatának (és abból következően a helyesnek vélt megközelítés kifejtésének) szándéka motiválja, retorikai eljárásuk döntően a cáfolat 45 A Conchita Wurst-jelenséget támadók többsége a konzervatív-nemzeti jobb- oldal, az azt elfogadók többsége az ironikus liberális kultúra vagy/és a szellemi/ 46 politikai baloldal képviselőjének tűnik, ezt a sejtést alighanem egy jóval alaposabb és teljesebb szövegkorpusz is igazolná Míg a politikai baloldal nem látott az 59 Eurovíziós Dalfesztivál koppenhágai eseményeiben különösebb említésre méltót, a politikai jobboldal annál inkább érezte szükségét az értékelvű, s egyben a „Mi” és az „Ők” világos elhatárolását célzó megszólalásnak. A Jobbik sajtótájékoztató- ján felmutatott, az európai parlamenti választási kampányt szolgáló szórólapok vi- lágosan mutatják ezt 45 A cáfolat retorikai módszereivel kapcsolatban érdemes emlékeztetni a bírálat jelentéktelenítésére, a vita- partner hitelességében való kételkedésre, az ellenvetésre, amely az ellenfél érvelésének, okfejtésének tévedésen vagy szándékos csúsztatáson, esetleg ismerethiányon alapuló gyengeségeire mutat rá. Továbbá a vád tagadására és visszafordítására, illetve a fenntartásra, amely részben és látszólag egyetértést mutat a cáfolandóval, hogy aztán elvesse azt, majd a kiegészítésre, amely a cáfolandó által elhallgatottakat emeli be a diskurzusba, a figyelmezte tésre és végül a gúny, az élcelődés eszközének alkalmazására. 46 Az ironikus liberalizmussal kapcsolatban lásd John Gray: Richard Rorty és a posztmodern irónia című írását. (http://www c3 hu/scripta/lettre/lettre22/30 htm)