Page 263 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

5. Botrányüzemmódban 261 Az m1 csütörtök esti Híradójában elhangzott: egy eddig nem publikált szakértői jelentés szerint 2010. október 4-én, 10 óra 58 perckor »vész maxi« jelzést adtak a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. műszerei, 76 perccel a katasztrófa előtt. A Híradó szerdán számolt be arról a szakértői jelentésről, amely szerint az ajkai timföldgyár tározójánál lévő vízszivattyúk a katasztrófa előtt egy nappal rendellenességet jeleztek, másfél órával a gátszakadás előtt pedig már vészjelzéseket adtak. A Mal Zrt. vezetői mégsem fgyelmeztették az embereket, noha a cég- nek kész katasztrófavédelmi terve volt.” (Origo, 2012 01 26 ) „Az idősebb Bakonyi–Tolnay–Petrusz trió azért vehette meg a Horn-kormány idején tízmillió forintért a sok milliárd forintot érő timföldgyárat, mert vállalta, hogy a gyárat és a vörösiszap- tározókat korszerűbbé, biztonságosabbá teszi. Ez lett belőle. Közben az aján dékba kapott állami vagyont kiaknázva mindhárman felkúsztak a száz leggazdagabb magyar listájának középmező- nyébe. A Napi Gazdaság a katasztrófa előtti évben a három, a timföldből megtollasodott üzlet- ember magánvagyonát összesen 56 milliárd forintra becsülte.” (Mandiner, 2012 09 25 ) A vörösiszapügy rendkívül szerteágazó médiabotrány, amely a MAL Zrt alumínium- ipari cégen kívül sok intézményt, hatóságot, a jogszolgáltatást, sőt a tudományt is érinti „A vörösiszap Devecserben 275, Kolontáron 51, Somlóvásárhelyen 39 házat öntött el A tavaly októberi katasztrófában tíz ember halt meg, kétszázan szenvedtek súlyosabb vagy könnyebb sé- rüléseket A kiömlött iszap és lúgos zagy ezer hektárnyi területet szennyezett el, a kiömlött szennyező anyag mennyisége egymillió köbméter. A lakosság egy része zsigeri gyűlölettel te- kint az alumíniumüzemre, mások viszont a munkahelyüket féltik, hiszen közvetve hatezer em- bernek ad munkát a gyár. (…) A 135 milliárdos bírság nyilvánosságra hozatala után a Mal Zrt. tulajdonosai nyilatkozatot adtak ki, amelyben sokadszorra kijelentik: felelősséget éreznek dolgo- zóik, beszállítóik és vevőik iránt, és együtt éreznek a tragédia áldozatainak családjaival. Mind- azonáltal továbbra is fenntartják azon korábbi álláspontjukat, hogy a katasztrófa bekövetkezése nem tulajdonosi viselkedésük, mulasztásuk miatt történt, hanem egyéb okokból (…). A tavasszal elkészült úgynevezett Kolontár-jelentés szerint nem lehet egyedül az egyébként súlyosan hibázó Mal Zrt.-t felelőssé tenni a katasztrófáért, mert a magyar hatósági rendszer, a magyar kormány- zatok, a parlament és az Európai Unió nem megfelelő szabályozása is szerepet játszott benne.” (Magyar Narancs, 2011 09 22 ) A katasztrófák médiareprezentációi a szimbolikus „büntetésnarratívákon” túl a hő- siesség és a szolidaritás történeteivel a közösséget megerősítő elbeszélést keresik. „Az elmesélhető mítoszok és az elbeszélés módjai közül újra és újra ki kell választani egyet, azt az egyet, amellyel a közönség leginkább képes azonosítani magát, és amely mítosz megkompo- nálása mindig bonyolult keveréke az adott hír természetének, a korábban már bevált sémáknak, és a közönség vélt érdeklődésének. A különböző, egymástól sokszor eltérő média történeteket ezért úgy tekinthetjük, mint próbálkozásokat a konszenzus-sztori megtalálására, pontosabban kidolgozására Olyan történetet kell produkálni, amely a társadalom számára a leginkább elfo- gadhatónak és a legjobban használhatónak tűnik nemcsak a katasztrófában megnyilvánult várat- lan jelenség magyarázatára, de a csoportidentitás megkonstruálására.” 12 12 császi i m (11 lj ) 159