Page 259 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

5. Botrányüzemmódban 257 A média tudatosítja tehát azt is, hogy a közösség megértette a katasztrófa által kódolt szimbolikus „fgyelmeztetést”, és érdemi választ adott rá. Császi Lajos A média rítusai című könyvében ezt írja a katasztrófák médiareprezentációiról. „A katasztrófaszociológia felmérései szerint a szerencsétlenségek alatt az emberek több sége pánik nélkül viselkedik, és nincs tömeges menekülés vagy fosztogatás sem A társadalmi szer- vezetek, így a segélyszervek működésében viszont annál több a fennakadás és a probléma. Ezzel szöges ellentétben a média általában a lakosság pánikjáról, meneküléséről, fosztogatásról szá- mol be, miközben a különböző segélyszervezetek és hatóságok működését indokolatlanul ha- tékonyabbnak mutatja be a valóságosnál. (…) A katasztrófákról szóló hírek ugyanolyan rögzített formulákat követnek, mint a katasztrófa-flmek. (…) A tárgyalásmód ritualizált, azaz fel kell idézniük a veszély nagyságát, az emberek fenyegetettségét, mert csak így tudják informálni és involválni a közönségüket, csak így tudnak kollektív identitást teremteni egymástól távol eső emberek és helyszínek között. A hírek főbb elemei a következők: Az érintett területen az élet normális rendje megszűnt, nincs víz, gáz és villany, nem lehet járni az utakon. Szakértők a hely- zet rosszabbodására számítanak Síró embereket mutat a televízió otthonuk romjai, szeretteik holtteste mellett. Tehetetlenség, kétségbeesettség, tanácstalanság mindenütt. Korábbi tapaszta- latokra nem lehet támaszkodni, minden katasztrófa példa és előzmény nélkül áll. A gazdasági kár minden képzeletet felülmúl, évek szorgalmas munkája, generációk közös gyűjtögető mun- kája válik semmivé pil lanatok alatt Legtöbbször a kárt vallottak nincsenek biztosítva Ki fogja megfzetni a kárt? Talpra tudnak-e állni az emberek? Ráadásul a közeljövő is bizonytalan, egy- behangzó vélemény szerint, hogy ha nem következik be gyors javulás a helyzetben, akkor újabb és súlyosabb következmények várhatók. Váratlanul egyik percről a másikra előre nem látott ne- hézségek lépnek fel: hideg vagy éppen hőhullám fenyegeti a fedél nélkül maradt lakosságot, máskor járvány kitörésétől kell tartani, de nincs elegendő fertőtlenítőszer vagy oltóanyag. To- vább bonyolítja a helyzetet, hogy a többség érdekében gyakran fel kell áldozni néhány ember egyéni érdekét, ami újabb elkeseredést szül. Meddig tűrik még az emberek a szenvedést, mikor fognak elszabadulni az indulatok? A segítség nehezen és vontatottan indul be, mindenféle okok nehezítik, hogy az adományok, a mentőalakulatok elérjék a bajbajutot takat. Hogyan birkóznak meg az érintettek, a segélyszervezetek konvojai a mostoha körülményekkel? Önkéntesek, szom- szédok, katonák, diákok sietnek segíteni, amíg a hivatalos támogatás meg nem érkezik és a rend helyreállítása szervezett formában el nem kezdődik. A katasztrófákról szóló tudósítások mindig azzal a megnyugtató képpel záródnak le, hogy a rend visszazökkent a régi medrébe. (…) A drá- mai szerkezetből adódik az is, hogy majdnem minden katasztrófa előtörténetében szerepel vala- ki, aki előre megjósolta a szerencsétlenséget, de akinek senki nem vette komolyan a fgyelmez- tetését.” 11 A következő néhány médiaszöveg azt illusztrálja, hogy erre a szakirodalomban elfogadott, külföldi példák alapján modellezett leírásra hogyan „illeszkedik” a hó- esés és a vörösiszap-katasztrófa hazai médiareprezentációja A márciusi havazás szerencsére nem szedett halálos áldozatokat, „csupán” majd háromszázezer ember- nek okozott közvetlen szenvedést A vörösiszap-tározó átszakadása tragikusabb következményekkel járt az érintett térségben, három települést öntött el a mérgező áradat, további hetet pedig részlegesen pusztított el, a katasztrófa tíz halálos ál- 11 császi Lajos: A média rítusai. Budapest, Osiris, 2002 151