Page 254 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

252 Médiaesemény-esettanulmányok Egy olyan nyilvánosságban azonban, amelyben bármely politikailag releváns ügyet az aktuálisan kormányzó politikai szereplők rendre a „nemzetmentő” vagy a „nemzetvesztő” dichotómiájában kezelnek, az újságírók, szerkesztők, képernyős műsorvezetők számára minden meghívás, megszólalás, minden kérdés és minden válasz a lojalitás-illojalitás dimenziójába kerül Ily módon a nyilvános megszólalás a hűség és az árulás drámai problémájává válik, márpedig az árulásnál nincs na- gyobb bűn – emlékezhetünk rá, hogy Dante Poklának legalsó körében a legsú- lyosabb bűnösök, Lucifer áldozatai a késő középkor dantei pozíciójából látható há- rom legnagyobb áruló, a Jézust eláruló Júdás, valamint Caesar árulói, Brutus és Cassius Amikor a tények iránti elkötelezettséget felülírhatja a tulajdonos iránti lo- jalitás, a szerkesztőség politikai jellegű elköteleződése, a média szabálytalan vagy problematikus működéséről, egyfajta „meddő pluralizmusról” beszélhetünk, még akkor is, ha a pluralizmus elve és gyakorlata látszólag nem sérül, hiszen a szöveg- kínálat gazdag és eltérő szemléletű. 6 5.2. A korlátozott elérés problémája A televíziós korszakban legkésőbb az 1980-as évekre teljes „lefedettségről” beszél- hetünk, vagyis az állampolgárok, illetve a családok csak abban az esetben nem rendelkeztek televíziós eléréssel, ha azt kifejezetten kerülni akarták Az online médiaszolgáltatások elérése azonban számos olyan akadállyal nehezített, ami miatt a felhasználók jó részéhez nem, vagy csak korlátozottan jut el – ha eljut egyáltalán – az információ Ahhoz, hogy az online médiát a befogadó funkcionálisan tudja használni, rendelkeznie kell bizonyos technológiai feltételekkel, anyagi források- kal és digitális ismeretekkel. (Például kellően gyors széles sávú szolgáltatással, alkalmas számítógéppel és perifériákkal, amelyeknél a hardver és a szoftver a tele- 6 Oktatási szempontból nagyon tanulságos, sorozatként nagyon élvezetes a Híradósok (Newsroom) című HBO- produkció, amely egy fiktív, kábelen terjesztett hírcsatorna, az ACN működését dolgozza fel három évadon ke - resztül, részben olyan valós események híradóanyagainak rendkívül alapos elemzésére építve, mint a mexikói öböl olajkatasztrófája vagy a bostoni maratonon elkövetett terrorista merénylet A sorozat pontosan ábrázolja egy hír- csatorna intézményi viszonyait, hierarchiáját, a tu lajdonosi szempontokat, azt, hogy maga a csatorna is termék, egy brand, amely adható-vehető, de a nyilvánosságot artikuláló szereplőként mégsem pontosan úgy, mint egy szimpla szórakoztatóipari vállalkozás. Átélhetően, izgalmasan és konkrét eseteken keresztül hozza közel azokat a gyakor- latban kialakult normákat, az információk ellenőrzésének, megerősítésének mechanizmusait, a hitelesség köreit, amelyeket mindig be kellene tartani, de amelyeknek a kiélezett hírversenyben szinte sose lehet maradéktalanul eleget tenni. Azokat a meglepően pontosan kijelölhető vonalakat, amelyek mentén elválasztható a személyes meg- győződés, politikai elköteleződés és az éppen kormányon vagy ellenzékben lévő politikai elit kétséges ügyeinek nyilvános megtárgyalása. A hagyományos – televíziós – média és a mindent maga alá gyűrő új, közösségi média, bloggerújságírás robbanásközeli elegyét Aaron Sorkin híradósai hús-vér karakterek, mégis idealizált és nagyon amerikai figurák. Arrogáns, elviselhetetlen „fast thinkerek”, szeretetre és megértésre vágyó, de magányra ítélt pro- fesszionalisták, egy átalakulóban lévő hírmédiavilág utolsó mohikánjai. A Newsroom nem létezik, mégis minden porcikája ismerős és részleteiben igaz, sőt ha nem is pontosan úgy, de nagyon hasonló eseteket a magyar média is produkált, lásd éppen a nemi erőszak az egyetemen és annak kezelése a médiában – ezért használható remekül ez a sorozat a médiaoktatásban