Page 258 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

256 Médiaesemény-esettanulmányok hanása, veszélyes vegyi anyagok kiszabadulása) a médiát extrém üzemmódba „kapcsolják”. A katasztrófák kezelésének alapkérdése a kommunikáció: a lakosság azonnali tájékoztatása, a bajba jutottak mentéséről szóló, a frontvonalból küldött tudósítások, az elkerülhetetlennél nagyobb károk megelőzéséhez szükséges infor- mációk közzététele az energia és vízszolgáltatás átmeneti szüneteltetéséről, a köz- lekedéssel kapcsolatos intézkedésekről. A médiának kulcsszerepe van abban, ahogy a helyreállításról tudósít, és tudatosítja a közösségben, hogy az élet vissza- tért a normál kerékvágásba, miközben utánajár az esetleges mulasztásoknak, és napirenden tartja a felelősség kérdéseit is. A katasztrófák olyan sajátos narratívák, amelyek „forgatókönyvei” a történet- mesélés ősmintáinak tekinthetőek. A rend váratlanul megbomlik, eluralkodik a fé- lelem és a káosz. A veszély hatására az emberi „jó”, az áldozatvállalás, az össze- tartás, a szolidaritás segítségével a közösség úrrá lesz a káoszon, és megújulva élhet tovább A természeti katasztrófák – mint a márciusi hóförgeteg – abból a szempontból érdekesek, hogy nem nevezhető meg a tragikus események szándé- kos okozója vagy kiváltója valamiféle intellektussal rendelkező lényként, vagyis a katasztrófa mint „üzenet” csakis szimbolikusan értelmezhető. Az ipari vagy más létesítmények okozta katasztrófák esetében – mint a vörösiszap-katasztrófa ügyé- ben – viszont éppen az az izgalmas, hogy mindig van kiváltó, és így felelős is (még akkor is, ha jogi értelemben nem vonható felelősségre senki). A katasztrófák médiareprezentációi – s különösen a katasztrófaflmek – végső 10 soron mindig a hübrisz bűnébe esett ember történetei. Azt mesélik el, hogyan kép- zeli magát az ember nagyobbnak a teremtőjénél (a természetnél vagy az istennél), és hogy elbizakodottságát és önmaga (látszólagos) mindenhatóságát hogyan bün- teti, súlyos fgyelmeztetést és megpróbáltatást rámérve a teremtője. Vagyis a ka- tasztrófák médiareprezentációi nem csupán azokból a praktikus és informatív szö- vegekből állnak, amelyek alapvetőek a vészhelyzet, a káosz közvetlen kezeléséhez, hanem az események szimbolikus interpretációit, értelmezését is tartalmazniuk kell, hogy a közösség szembenézhessen saját túlkapásaival, hübriszével és korlá- taival, például azzal, hogy a természet nem bolygatható és zsákmányolható ki súlyos következmények nélkül A katasztrófák médianarratíváinak tehát a küzde- lem, az áldozatvállalás pozitív rítusait, a kormányzat, a hatóságok és katasztrófa- védelmi szervezetek felelős vagy éppen felelőtlen működését és a közösség újra- építésének elbeszélését egyaránt tartalmazniuk kell, hiszen ezek minden elemére szükség van ahhoz, hogy hasonló katasztrófa még egyszer ne következzen be 10 Erről részletesebben lásd a Nyers és a Hamu – egy radikálisan archetipizált Hollywood-mítosz vizsgálata című fejezetet. király Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok, archetípusok a filmkultúrában Budapest, Korona, 1998 169–227 és réz András: A beépülés modelljei: Adalékok a műfaji film elméletéhez. In: király Jenő (szerk.): Film és szórakozás Budapest, MOKÉP–Magyar Filmintézet és Filmarchívum, 1981 111–145