Page 249 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 247 arról is szó van ezekben a diskurzusokban, hogy a nyilvánosságot ki és miképpen tudja célszerűen használni, netán manipulálni, hogy a médiában dolgozóknak – az újságíróktól a szerkesztőkön át a tulajdonosokig – miféle morális elvárások- nak kell(ene) megfelelniük Ezért beszél a média kulturális elmélete a médiáról (s különösen annak leghall- gatottabb, legnézettebb és legolvasottabb szegmenséről, a populáris médiáról) úgy, mint ami az értékek társadalmi konstrukciójának, megvitatásának, legitimálásá- nak vagy éppen delegitimálásának legfontosabb terepe a ma társadalmában Ezért beszél a populáris média szövegei kapcsán arról, hogy azok olyan negatív rítusok forgatókönyvei, amelyek az elfogadható, nap mint nap újra és újra vitatandó hatá- rait jelölik ki a közösség nevében és megbízásából olyan dramatikus szcenáriókat konstruálva, amelyek a közönségest, a profánt, a mocskost fogalmazzák meg – ke- resve és büntetve a már elfogadhatatlan határait szimbolikusan ott, ahova a tételes jog nem ér el Márpedig ennek a megértését nagyon is hatékonyan szolgálhatják az itt tárgyalt szexbotrányok, amelyek – éppen erős emocionális gyúanyaguk miatt – különösen erősen traumatizálják a közvéleményt. A médiabotrányok kifejezetten hasznos következménye, hogy az esetek kapcsán rengeteg olyan információt is közöl a média, amelyek nem az események narrativizáláshoz, az értelmezési kere- tek kialakítá sához kapcsolódnak, hanem – elszakadva a konkrét ügyektől – például a szexuális abúzussal kapcsolatos terápiákról, segítő szolgálatokról adnak kézzel- fogható és hasznos információkat. A médiának ez a „karitatív” funkciója méltatla- nul háttérbe szorul a médiaoktatás során, érdemes a diákok fgyelmét felhívni rá. Médiatanárként ugyanakkor sosem célszerű szem elől téveszteni, hogy a mé- diaműveltség fejlesztésének egyik legfontosabb lépése a „problematizáció”. Azok- nak a példáknak és módszereknek az alkalmazása, amelyek segítik a diákokat annak a felismerésében, hogy a tanulmányozott médiaszövegekben (és az azok- ban felismert médiajelenségben, botrányban, morális pánikban, sztereotipizáció- ban, sorozatszerűségben) a szóban forgó ügy a nyilvánosság számára megfogalma- zott narratívája milyen morális konfiktusütközéseket hogyan, és miért az adott módon fogalmazza meg Hogy felismerhessék a média természetes állapotának te- kinthető „botrányüzemmódot”, de annak üzemzavarait vagy anomáliáit is (pél dául az úszónő és Kicsi bácsi szembesítésében, a gyűlöletbeszéd típusú szöve gekben, a hírként konstruált propagandában) Az eddigiekben számos példát láthattunk a „hogyan”-ra, de kevesebbet foglal- koztunk a „miért az adott módon” kérdésével. Azzal tehát, hogy milyen szemlélet, érdek és ideológia, elhivatottság, egyszóval milyen ethosz és milyen anyagi-üzleti elképzelés/kényszer munkál akkor, amikor egy szerkesztőség kialakítja az adott üggyel kapcsolatosan saját frame-jét Ebben a tekintetben elkerülhetetlen az egyes médiaszereplők besorolása (vagyis valamely politikai tömbhöz, tulajdonosi cso- porthoz, újságírói iskolákhoz rendelése) Noha ez a besorolás látszólag a napnál világosabbnak tűnik – legalábbis azon a laikus-triviális szinten, ahol a konzervatív,