Page 93 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 91 híreket vagy tabloidokat négy csoportba sorolta, megkülönböztetve a különös, f- gyelemre méltó személyekkel, az áldozatokkal, a veszélyeztetett közösségekkel és a rítussal, hagyománnyal és múlttal foglalkozó híreket „A »másfajta hírek« triviális történeteit – legyenek azok egyénekről szóló botrányos beszámo- lók, az újság címoldalán lévő szerencsétlenségek vagy a televízió híradóban látható pusztítások –, úgy szerkesztették meg, hogy azokban a káosz győzelme, a biztonság elvesztése az olvasók- ból szorongást váltson ki, és ezen keresztül felkeltse a fzikai és a morális rend helyreállítása utáni vágyat. (…) Szemben azonban a devianciák korábbi reprezentációjával a médiában, amely az agresszor, a »mumus« ábrázolására helyezte a hangsúlyt, és morális felháborodást akart provokálni, Langer úgy látta, hogy a tabloidok újdonsága abban áll, hogy hatásukat az áldozatok kiválasztásával érik el. Erre a célra a legmegfelelőbbek azok a személyek, akikkel a lakosság kivétel nélkül könnyen tud azonosulni, mint például a közösség szimbolikus vezetői vagy a tár- sadalom megszokott rendjét ért támadás egyszerű áldozatai, akinek a helyzetébe bárki bele tudja képzelni magát. Az ő sorsuk bemutatásával és a segítségnyújtás történetén keresztül ezek a tu- dósítások átvezetik közönségüket a »Rossztól”« a »Jóig«, a »Káosztól« a »Rendig», egyszóval a profántól a szentségig.” 7 A Rezešová-ügy első fázisát jellemző hírek nyilvánvalóan egyik kategóriába sem illeszkednek, hiszen Langer meghatározása szerint a közismert emberek életének különös epizódjait bemutató hírek más csoportba tartoznak, mint az egyének ka- tasztrófái, ahol személyes tragédiák kerültek bemutatásra A média kegyelettel megemlékezett a tragédia áldozatairól, de az események hírértéke kizárólag az el- követő személyiségéhez kapcsolódott. Rezešová személyes tragédiája témája le- hetne egy irodalmi, színpadi vagy flmalkotásnak, de a nyilvánosságot konstruáló média számára ez az olvasat – mint később azt alaposabban is megvizsgáljuk – nem elmesélhető. A média az adott esetben egyetlen dolgot tehet, olyan narratí- vákat konstruál az esetből, amit Császi – mint láttuk – leleplező típusú tabloidként kategorizál Az áldozat típusú narratívákkal szemben a Rezešová-ügy olyan média- esemény, amelynek nem az áldozat a főhőse, hanem a gátlástalan, felelőtlen, máso- kon képletesen, és lám, már szinte szó szerint is átgázoló „mumus”, de – szemben az őstelevízió és a hagyományos sajtó előadásmódjával – mindez a tabloidmédiában egyfajta leleplező rítusként formálódik. „Az áldozat kategóriája ugyanakkor nem az egyetlen és talán nem is a legfontosabb sajá tossága a tabloidoknak, hiszen számtalan olyan tabloid mesét ismerünk, amelynek nem az áldozat a kö- zépponti fgurája. (…) Az egyik típusú populáris tabloidot – ami leginkább a negatív-kiközösítő rítusokhoz áll közel –, „Leleplezésnek” nevezhetjük, amelyet leggyakrabban a média pletykái és botrányai kapcsán láthatunk.” 8 7 császi Lajos: A média rítusai. Budapest, Osiris, 2002 105–107 8 Uo