Page 200 - James Potter – Médiaműveltség

176 IV. rész: Tartalom gondoljunk bele, milyen mértékben bízunk meg azokban az információkban és ta- pasztalatokban, amelyeket a média világából hozunk át a való világba. Némelyik információval találkozva nem árt nagyfokú szkepszissel közelíteni, másokat pedig jobb, ha bizalommal elfogadunk. De tudjuk-e, melyik melyik? Ezért is olyan fontos a médiaműveltség. A médiaüzenetek nem mindig azok, aminek látszanak. Gyakran előfordul, hogy többrétegű jelentéseket hordoznak. E rétegek némelyike meglehetősen valószínűtlen (valójában soha nem történt meg, nem is fog, és nem is történhetne meg), de a valóságos elemek rétegei közé vannak befűzve, amelyek által a teljes üzenet átalakulhat, és nem úgy észleljük, mint „képzeletet”, hanem mint ami „esetleg megtörténhet”, vagy akár „valószínűleg megtörténhet”, sőt „ki kellene próbálnom”. Minél inkább tudatában vagyunk az üzenetekben lévő jelentések rétegeinek, annál jobban tudjuk irányítani, mely jelen- téseket válasszuk. Az elemző hozzáállás az első lépés afelé, hogy átvegyük az irá- nyítást afelett, ahogyan a média hat ránk. Ha nem vagyunk tisztában a jelentések- kel, továbbra is a média fogja irányítani azt, ahogyan a világot szemléljük. Ha megértjük a következő lépés valóságának rendezőelvét, jobban tudjuk érté- kelni és élvezni a médiatartalmakat. Elemzésünket irányíthatjuk arra is, ahogyan a különböző médiumok, hordozók és művészek megvalósítják a valósággal való egybecsengést, és aztán megteszik azt az egyetlen lépést, amellyel üzenetüket a valóságtól eltávolítják. Itt kap szerepet a művészi tehetség. Ha ezt a fogalmat sike- rül alaposan elmélyítenünk, az segíthet élénkebb esztétikai érzékelést kifejleszte- nünk az egyes üzenetek megtapasztalásával. Az is fontos, hogy ennek arra kell motiválnia minket, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg az egy lépésnyi eltávolo- dás azonosítható mintáiról (sablonjairól). Vannak ilyen minták a való világbeli éle- tünkben és a média világának történeteiben is. De a kettő nem ugyanaz. Minél jobban fel tudjuk ismerni a történetek sablonjait, és hogy ezek miben különböznek a való világéitól, annál kevesebb gondot fog okozni a valóság és a képzelet közti határ felismerése. A következő három fejezet a média világának azonosítható min- táiról szól, és hogy miként különböznek ezek a való világéitól. Összefoglalás A valóság problémája egyértelműen többet jelent, mint egyszerű döntést hozni ar- ról, hogy valami megtörtént-e tulajdonképpen vagy nem. Az emberek képesek a valóságosság fokozatai mentén gondolkozni, és amikor a valóságosság fokát meg- állapítják, több dimenziót is fgyelembe vesznek. Azt is fontos megérteni, hogy nincs nagy szakadék a gyerekek és a felnőttek pontos valóságfelismerési képessé- gei közt. Olyan csapda ez, amelybe a felnőttek gyakran beleesnek. Ha pedig bele- esnek, hamis biztonságérzetük azt súgja nekik, hogy nem kell alaposan elgondol- kozniuk a médiaüzenetek valóságosságáról, mert már nem gyerekek, így tehát a