Page 199 - James Potter – Médiaműveltség

8. fejezet: A médiatartalom és a valóság 175 Housewives of Miami, Pimp My Ride és az Amish Mafa. Mennyire illenek ezek a műsorok a mi világunkba, és mennyire rezonálnak a mi tapasztalatainkra? Miközben a műfajok változnak, és a valóság és a képzelet szülte műsorok közti választóvonal is egyre homályosabb, nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy arról vitázunk, melyik műsor valóságos, és melyik inkább a képzelet szüleménye. Ezért is olyan fontos a következő lépés valósága a médiaműveltség szempontjából, hiszen így a kérdés és fgyelmünk középpontja is elmozdul. A kérdés tehát nem az, hogy mennyire valóságosak a médiaüzenetek. A következő lépés valósága mint rendezőelv ugyanis rámutat, hogy minden médiaüzenet a valóság és a képzelet ke- veréke. Ehelyett azt a kérdést kell feltennünk, hogy ebben az üzenetben mely ele- mek tükrözik a valóságot, és mely elemek távolodtak el a valóságtól valamikép- pen? Amikor a következő lépés valóságának rendezőelve vezérel bennünket, ezeket a helyesebben megfogalmazott kérdéseket úgy tudjuk megválaszolni, ha elemez- zük a médiaüzeneteket. Ez az elemzés segít abban, hogy fokozottan érzékeljük, mekkora az a lépés, amit még általában elviselünk az egy lépéssel elrugaszkodott típusú üzenetekben. Vannak, akik csak nagyon kicsi lépést képesek tolerálni, és olyan üzenetekre korlátozzák fgyelmüket, amelyek igen közel állnak saját tapasz- talataikhoz és tudásukhoz. A skála másik végén vannak azok az emberek, akik a hétköznapi élet kínálta lehetőségektől való radikális elmozdulás hívei. A médiaműveltség megszerzésének kulcsa nem az, hogy mennyire közel va- gyunk a skála valóságvégéhez, hiszen az csak korlátozná a hozzáférhető informá- ciót és érzelmi reakciókat. Ehelyett a médiaműveltség kulcsa a rugalmasság és a tudatosság. A rugalmasság azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk az üzenetek teljes skáláját végigjárni, és az összesfajta üzenetben kedvünket lelni. A tudatosság pe- dig azt jelenti, hogy arra is gondolunk, hol járunk a skálán belül éppen, és tudjuk, hogy azon belül a különböző helyeken milyen standardok mentén tudjuk értékelni, amit találunk. Ha rugalmasak és tudatosak vagyunk, sokkal jobban élvezhetjük a médiaüzenetek széles körét, és ugyanakkor irányításunk alatt tartjuk a hatásukat, elkerülve a negatívakat, amelyek általában automatikus terheltség alatt érnek ben- nünket, és ehelyett jobban élvezhetjük a pozitív hatásokat, amelyek bármely mé- diaüzenetből származhatnak. Folyamatosan döntenünk kell, hogy a médiaüzenetek mennyire tükrözik a való életet, és a felmerülő különbségeknek milyen következményei vannak a valóságról alkotott fogalmainkra. Időnként elég könnyű eldöntenünk, mi az, ami valóságos, ahogy legtöbbünknek könnyű megértenie, hogy a valós életben nem létezik Gilligan szigete. A döntések némelyikét azonban nehéz jól meghozni – különösen akkor, amikor ezeket a média világába tett utazások ezrei formálták hosszú időn át, észrevétlenül. Az idő múlásával a média világának nagy részét hajlamosak va- gyunk a való világ részeként elfogadni Vegyünk egy példát: ki az Egyesült Álla- mok elnöke? Biztos? Találkoztunk már vele? Ha nem találkoztunk vele, honnan tudjuk, hogy létező személy? Ha találkoztunk már vele, honnan tudjuk, hogy az volt, akinek mondta magát? Nem célom a paranoia terjesztése. Csak annyit kérek,