Page 486 - James Potter – Médiaműveltség

462 VI. rész: Szembesülés a problémákkal sának. Egy évvel később szabadúszó lett, és aláírt egy 18 millió dolláros szerző- dést, amivel a legjobban fzetett játékosnak számított a ligában – egy ideig (Rhodes és Reibstein, 1996). Ma hét olyan játékos van az NBA-ben, aki többet keres 18 millió dollárnál évente, és aki a legjobban fzetett akar lenni, annak Kobe Bryantet kell kiütnie a maga 27,8 milliójával („NBA Player Salaries”, 2012–2013). Az NFL (futballiga) játékosainak fzetése is drámai növekedést mutat. A 2000 NFL-játékos átlagkeresete az 1999-es szezonban például 430 000 dollár volt, de egy évvel ké- sőbb már 770 000. Az az élsportoló, aki 1999-ben 6,2 millió dollárt keresett, az öt legjobb játékos elitjébe tartozott volna, de 2012-re már 40 NFL-játékos volt, aki ennél többet keresett („NFL Salaries”, 2012). Az élsportolók termékfeliratok viseléséért is nagy összegeket követelhetnek A cégek hajlandók hatalmas díjakat fzetni a sportolóknak, akik felirataikat vise- lik, hiszen ez növeli az eladásokat. A Nike például 93 millió dollárt fzet LeBron Jamesnek azért, hogy 7 éven át viselje a feliratát (13,3 millió évente); az Adidas ugyanezért 185 millió dollárt fzet Derrick Rose-nak 13 évre (14,2 millió évente) (Saporito, 2012). A legkiválóbb élsportolók ugyan a sportjátékukkal is hatalmas összegeket keresnek, sokuk még több pénzt kap azért, hogy termékfeliratokat visel (lásd a 19.1. táblázatot). Néhány évtizeddel ezelőttig a tulajdonosoknak és ligáknak sokkal nagyobb beleszólásuk volt a játékosok szerződésébe és fzetésébe. Whitson (1998) kifejti, hogy a sportot a 20. század elején üzletiesítették el az Egyesült Államokban, ahol „a sporttehetség munkaerőpiaca fejlődött ki belőle, amelyben a tehetős csapatok anyagi ösztönzéssel vették rá az »utazó játékosokat«, hogy náluk játsszanak. Ter- mészetesen ebből alakult ki a professzionális sportoló jelensége, bár a munkaerő- piaci mobilitást (és vele a fzetéseket) hamar bekebelezték a legfőbb sportokban kialakult kartelek.” (60. o.) Ezek a kartelek szabták meg a játékosok fzetését és mozgását is, de a rendszer aztán megdőlt az 1970-es évek munkaerő-változásai eredményeképpen, és így jelenleg igen nagy a játékosok mozgástere és a fzetések emelkedési tendenciája is. Hogy segítsenek a fzetések növekedésének felügyeletében, és megpróbáljanak egyenlő esélyeket teremteni a csapatok közt, sok élsportban fzetési plafont vezet- tek be a ligákon belül. Sok tulajdonos azonban rendszeresen fgyelmen kívül hagy- ta ezt éveken át. Az 1995-ös NFL-szezonban például a fzetési plafon 37,1 millió dollár volt csapatonként, de a 30-ból 26 csapat meghaladta ezt a maximumot, köz- tük a Dallas Cowboys is, amely 62,2 milliót fzetett ki („NFL Teams”, 1996). A 2009–2010-es szezonra a fzetési plafont olyan magasra emelték (127 millió dol- lárra), hogy csak egy csapat (a New York Giants, 138,4 millióval) lépte túl (Sports City, é. n.). A ligák ma súlyos bírsággal sújtják a túlköltekező csapatokat, így azok mind igyekeznek kreatív megoldásokat találni a játékosok kifzetésére, hogy a plafon alatt tudjanak maradni. Az 1996-os kosárlabdaszezonban például, amikor a Chicago Bulls 24,3 millió dolláros fzetési plafont kellett hogy betartson, és Michael Jordan 18 milliós díját ki akarta fzetni, megtalálta azt a kiskaput, amely-