Page 101 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

4. fejezet: Hogyan tegyünk fel kérdéseket a médiáról és a tömegkultúráról? 99 Dee tanítványai számtalan különféle kérdést tettek fel, mint például: „Miért tesznek játékot a Happy Mealbe?” „Szereted Nicki Minaj zenéjét?” „Hogyan tanultál meg zongorázni?” „Milyen messze van Florida?” „Kérhetem anyutól, hogy tartsunk otthon kígyót?” „Megmutatod, hogyan kell ilyen pufbetűket csinálni?” „Miért betegszenek meg az emberek?” „Miért a csoki ízét szereted a legjobban?” „Láttál már Dragon Ball Z-t?” Dee büszke volt arra, ahogy a hét- és nyolcévesek beszéd- és hallgatási készségé- nek fejlődését segíti – sőt, néhány kilencévesét is. Megtapasztalta, milyen nagy mértékben stimulálható és tágítható a gyerekek gondolkodása a beszéd és a dialó- gus révén. Megdicsérte azokat a gyerekeket, akik egész mondatokban válaszoltak 1 a kérdésekre, és új vagy váratlan gondolatokkal rukkoltak elő. Segített a gyerekek- nek komplexebb mondatokat alkotni, arra ösztönözve őket, hogy érveléssel és bi- zonyítékokkal támasszák alá gondolataikat. Dee felismerte, hogy a gyerekek ott- honi, iskolai és iskolán kívüli tapasztalatai egyaránt roppant fontosak a fejlődésük szempontjából. Afroamerikai tanárként, ugyanezen etnikai háttérrel rendelkező gyerekekkel dolgozva Dee méltányolta tanítványai komplex életét és kulturális tapasztalatait – ezek a gyerekek eltérő személyiségek voltak Philadelphia más-más környékein élő családokból, és semmiképp nem voltak beskatulyázhatók holmi társadalmi-gazda- sági vagy demográfai kategóriák alapján. Amikor Dee kérdéseket tett fel a tanítványainak, hogy fejlessze beszéd- és hall- gatási készségüket, különbséget tett a sablonosabb formájú „kérdés-felelet” foglal- kozások és az általános iskolai osztálytermekben gyakori „hallgatás-meséléses” történetmesélés között. Tisztában volt azzal, hogy a nyelvfejlesztés mindennemű tanulás alapja, továbbá azzal is, hogy amikor a gyerekek próbálják megérteni a tu- lajdon életüket, akkor a tanárok aktív támogatása és a kollaboratív társas tanulás fejlesztheti a metakogníciót, vagyis azt a folyamatot, melynek során a gyerekek meg- osztás, hallgatás, refexió és cselekvés révén a saját gondolkodásukról gondolkod- nak. Ezért amikor a gyerekek beszéltek, Dee aktívan fgyelt, konkrét reagáló kér- déseket tett fel, és szondírozta, hogy a gyerekek értik-e a hallottakat. Az oktatási gyakorlatoknak a diák társadalmi helyzetét és megélt tapasztalatait kell tükrözniük. Elvégre, ahogy Robin Alexander megfogalmazta, maguk a peda- gógiák „kulturálisan beavatkoznak az egyén emberi fejlődésébe, amelyet mélyen áthatnak annak a társadalomnak és közösségnek az értékei és történelme, ame- lyikben az egyén él”. 2