Page 103 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

4. fejezet: Hogyan tegyünk fel kérdéseket a médiáról és a tömegkultúráról? 101 ját indíthatta el, ideértve a személyes integritásra, a motivációra és a társadalmi felelősségre vonatkozó kérdéseket is. Dee azonban nem volt biztos a dolgában. Ezek a gyerekek még olyan kicsik voltak! Ez a téma pedig olyan bonyolult és szö- vevényes. Mit tegyen? A kérdésjáték Két játékos kijelöl egy témát, és annyi kérdést tesz fel róla, amennyit csak tud. Egyikük elkezdi a játékot egy kiegészítendő kérdéssel, a másik pedig egy kapcsolódó kiegészítendő kérdéssel válaszol. Ez oda-vissza megy mind- addig, amíg anélkül tudják folytatni, hogy kijelentést tennének vagy megismé- telnének egy korábbi kérdést. A játékosok kezdhetik például a helyiségben lévő egyik tárgyhoz (például egy izzóhoz) kapcsolódó kérdések kimerítésé- vel: A: Miért fontos, hogy legyen fény? B: Honnan származik a fény? A: Mi a különbség a napfény és a beltéri világítás között? B: Látnak fényt a vakok? A: Melyiket szereted jobban: a nyári napokat, amikor sokáig világos van, vagy a téli napokat, amikor kevesebb a fény? Amikor a játékosok kifogynak a kérdésekből, refexió következik: Írjuk le a legérdekesebb kérdést, és fejtsük ki, hogyan tudnánk meg róla többet. Forrás: A Youth Learn-től átvéve (www.youthlearn.org). A tananyag mint beszéd és cselekvés Ha a tanárok érdekes helyzeteket teremtenek, a gyerekek pedig megtanulnak kér- déseket feltenni és válaszokat adni, akkor a kérdéseik váratlan témákat és gondola- tokat vetnek fel – és lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy új és jobb kérdése- ket tegyenek fel. Valójában a kérdezés aktusa az, ami megkülönbözteti a dialógust a puszta társalgástól. Amit különösen fontos mérlegelni, az az, hogy mi következik a válaszokból. Ahogy Mihail Bahtyin irodalomkritikus és flozófus írta: „Ha egy válasz nem vet fel maga is új kérdést, akkor kiesik a dialógusból.” 6 A beszéd és cselekvés révén történő tanítás hosszú és egyedülálló, az ókori gö- rögökig visszanyúló szellemi múlttal rendelkező pedagógiai megközelítés. A 20. században Jerome Bruner fejlődéspszichológus volt ennek a megközelítésnek a szó- szólója, aki nem meghatározott stádiumok sorának, hanem folyamatos, élethosszig tartó folyamatnak tekintette az emberi fejlődést.