Page 108 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

106 A médiaműveltség felfedezése hanem a kérdések melegágyaként tekintsünk. A gyerekek annyi értékes, illetőleg kétes tapasztalatot szereznek a tömegkultúrával és a tömegkultúrán keresztül, hogy azt az oktatók már nem hagyhatják fgyelmen kívül. Amikor a tömegkultúra még egy maroknyi, nagy tömegek által nézett tévémű- sorra korlátozódott (az 1950–1980-as évek úgynevezett monokultúrája), akkor a mindenki számára ismert dolgok gyűjtőhelyének számított – olyasvalaminek, amire mindenki mellékesen rábólinthatott (vagy amit elhessegethetett) az osztály- teremben. A digitális korban azonban a tömegkultúra azonnal és közvetlenül fel- nőtt helyzetekbe vonja be a diákokat, valamint – bizonyos esetekben – annak le- hetőségét is magában hordja, hogy néhány diák aktív szerepet kapjon magában a tömegkultúrában – mint például azok a diákok, akik vírusként terjedő videókat készítenek, illetve olyan videókat, amelyek révén az osztálytermi munka (pozitív vagy negatív kontextusban) bekerül az országos hírműsorokba. Érdeklődésük, ízlésük, valamint a való életben és online szövődő véletlenszerű barátságaik alapján a gyerekek egész világokba lépnek be a különféle műfajokon és szociális kontextusokon keresztül. Az a gyerek, akinek a szülei nem hallgatnak popzenét, korlátozzák a televízió-használatot, kerülik a nagy költségvetésű holly- woodi flmeket, és lefekvéskor Artúr király történeteit olvassák a gyerekeiknek, más kulturális háttérrel rendelkezik, mint az a gyerek, aki Angry Birdsöt játszik, a Nickelodeon V, mint Viktória és iCarly című sorozatait nézi, valamint PG-13 (13 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott) besorolású akcióflmeket is megnézhet. A diákok nem minden tömegkulturális objektumot osztanak meg – ezért az a tanár, aki egyetlen monolitikus Disney- vagy ifjúsági kultúrát feltételez, alábecsüli a gyerekek és családjaik rendelkezésére álló médialehetőségek változa- tosságát. Sajnálatos módon, amikor a tömegkultúrát az oktatási gyakorlat részeként al- kalmazzák, gyakran a normális oktatás szünetének vagy a szórakozás egy formá- jának tekintik azt. Egy massachusettsi iskolában Renee megfgyelt egy nagy, 80 harmadikos gyerekből álló csoportot, amely a The Mouse and the Motorcycle című flmet nézte egy teremben. Sem előzetesen, sem utólag nem vitatták meg a flmet. Egyszerűen arra szolgált, hogy egy esős délutánon „kikapcsolják a gyerekeket”. Ez klasszikus példája a média nem optimális osztálytermi használatának, ahol a média teljes arra irányuló potenciálja, hogy dialógusba vagy értékes tanulási él- ménybe vonja be a diákokat, kihasználatlanul marad. 13 A gyerekek kedvenc hírességei Egy iskolában a 3–5. osztályos gyerekeknek több mint a fele megnevezett három kedvenc hírességet. Zenészeket említettek a leggyakrabban, akiket sportolók és színészek követtek.