Page 112 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

110 A médiaműveltség felfedezése tották azt, amit erről az iskolában mondtak, attól, ahogy a szabadidejükben látha- tólag használták a Facebookot. „Érzésetek szerint milyen információt tehetünk fel nyugodtan a Facebookra?” – kérdezte Mr. Landis az osztálytól egy tanórán, amelyen az online magánélet volt a téma. Szándéka szerint nyitott eszmecserének kellett volna kialakulnia arról, hogy milyen határokat és korlátokat szabnak a diákok a nagy online közösségekkel megosztott személyes információ mennyiségének. Csakhogy az eszmecsere nem tűnt nyitottnak. Mr. Landis úgy érezte, hogy a gyerekek az elvárt válasszal ruk- kolnak elő. „Legjobb, ha semmit nem teszünk fel a Facebookra” – mondta például egyikük. „Legjobb, ha egyáltalán nem is vagyunk fent a Facebookon.” Mr. Landis tudta, hogy ennek a gyereknek van saját Facebook-fókja. „Miért?” – kérdezte Mr. Landis. „Mert zaklathatnak. Megtudhatják, hol laksz.” „Igen, ez tényleg veszélyes – mondta egy másik diák, szintén aktív Facebook- használó – mert mindent megtudhatnak rólad, aztán valaki elmehet hozzád és akár meg is ölhet.” Az ilyen helyzetekben az ötlött fel elsőként Mr. Landisben, hogy megkérdezi a diákoktól: „Csakugyan úgy gondoljátok, hogy valaki ennyit fáradozna azért, hogy megöljön egy vadidegent?” Soha nem engedett a kísértésnek, hogy feltegye a kér- dést, mert az széttördelhette volna az eszmecserét, észrevette viszont, hogy a gye- rekek válaszai inkább horrorflmekből (valamint híresztelt, néhanapján pedig valós horrortörténetekből) szerzett információkon alapultak, semmint valós online ta- pasztalatokon. Mr. Landis azt szerette volna, hogy diákjai ne ragadjanak le a társadalmi elvá- rásoknak megfelelő válaszoknál. Azt remélte, hogy refektívebb és autentikusabb, közvetlenül a gyerekek online életére szabott beszélgetésekkel válthatja fel az in- ternetről folyó felületes beszélgetéseket – azokat, amelyekre csak az iskolában ke- rül sor, és amelyek az internetbiztonság szokásos „idegenveszély” megközelítését állítják a középpontba. Mr. Landis tanítványai még fejlődésben voltak az online jelenlétüket illetően, valamint az online kommunikációval kapcsolatos komfortérzetük és határaik is ki- alakulóban voltak. Bár 11 évesen a tanítványai már nyilvánvalóan elkezdték fel- fedezni a közösségi hálózatokat, blogokat és játékoldalakat, azonban még nem ju- tottak dűlőre az online léttel kapcsolatos érzéseikkel, aggodalmaikkal, valamint azzal, hogy hogyan is kellene kezelniük ezeket az aggodalmakat. Az online biztonság egész koncepciója több tekintetben is párhuzamba állítható az általános iskolai oktatás más érzékeny témáival, például az egészségügyi okta- tással és a kábítószer-használat megelőzésének oktatásával. Ezekről a témákról is gyakran két párbeszéd folyik – egy az iskolában helyénvaló, szentesített keretek közötti párbeszéd, és egy bonyolultabb, e kereteken kívül folyó, akár transzgresszív párbeszéd.