Page 113 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

4. fejezet: Hogyan tegyünk fel kérdéseket a médiáról és a tömegkultúráról? 111 A legtöbb tanár tisztában van azzal, hogy tanítványai a szabadidejükben meny- nyit beszélnek a kedvenc médiumaikról. Hányszor vitatják meg a kisdiákok a leg- jobb szuperhősöket, idéznek vagy énekelnek könnyűzenei számokat, árulják el kedvenc videojátékaik összes csaláskódját vagy beszélik meg a legmenőbb új web- oldalakat? A gyerekek ezen esetek mindegyikében az otthoni médiahasználatukra gondolnak, és a társaikkal folytatott párbeszéd során formálják az ahhoz kapcso- lódó érzéseiket. Ha azonban ez a beszéd strukturálatlan marad, akkor gyakran ér- telmetlen, témán kívüli fecsegésnek tűnhet. Hogyan érhetnék el a tanárok, hogy a diákok otthoni médiahasználata (annak teljes zavarosságában) értelmes párbeszéd táptalajává váljon, és a diákoknak lehetőségük legyen őszintén megfogalmazni a gondolataikat arról, hogyan érinti a média az életüket? Mr. Landis sajnálattal szembesült azzal, milyen nehéz volt más, ötödikeseket és hatodikosokat oktató tanárokkal a Facebookról beszélni, akik maguk is gyakori és érthető aggodalmaknak adtak hangot azt illetően, hogy tanítványaik körében szóba hozzák a diákok tömegkultúrájának témáját. Weboldal rajzolása Készítsünk saját weboldalt papíron! Legyen a lehető legvalószerűbb. Tetszés szerint bármilyen weboldalt készíthetünk, de mindenképpen rendelkezzen a weboldalak mind a négy elemével: 1 Cím. A lap tetején szereplő cím. 2 URL-cím. „http://” kezdettel. 3 Média. Szavak, képek, játékok – bármi, amit el tudunk képzelni. 4 Linkek. Ezekre kattintva új tartalomhoz jutunk. Online jelenlét – papíron Mr. Landis kíváncsi volt, mi történne, ha megpróbálna kisgyerekeket tanítani a közösségi médiáról. Mi lenne, ha elsős és másodikos diákoknak beszélne az online kommunikációról és a közösségi hálózatokról? Ezeknek a diákoknak kétségtelenül volt némi korlátozott online tapasztalatuk (a nem helyénvaló keresési eredmények- től félve az iskola elsős tanítója bevezette azt a szabályt, hogy a gyerekek nem használhatják a Google-t az osztályteremben), de vajon elég volt-e ez a tapasztalat annak a fajta hamis refexiónak az előidézéséhez, amivel Mr. Landis a nagyobb diákok esetében találkozott? Amikor az egyik tanító az online biztonságról szóló rövid oktatásra készülve a szünetben informálisan kikérdezte másodikos osztá- lyát, arra az eredményre jutott, hogy hétéves tanítványainak közel fele használta a Facebookot a szülei vagy a testvérei fókjával.